Az első imádság, amire Áron fiamat megtanítottam, az az „Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem…” kezdetű estéli imádság volt. Ekkor még az imádkozás abból állt, hogy összetettük a kezünket, megpróbáltunk nem mozogni, és mivel Áron ekkor még csak rövid mondatokat tudott mondani, én mondtam tagoltan a mondatokat. Azután nem sokkal bevezettük a Miatyánk imádkozását is hasonló módon. Kezdtük az esteli imával és folytattuk az Úr imádságával. Vagyis folytattuk volna.
Miatyánk
A könyv előszavának címe Juhász Ferenctől való: Imák, mindig ugyanazok és mégis mindig mások.
"...le a kalappal a tudós szerzők előtt, akik a költő-lángész mondatmuzsikájához mindenben méltó szövegeket alkottak, amikor az Úr imája, a Miatyánk keletkezésének, történeti és irodalomtörténeti kontextusainak, zsidó előzményeinek, teológiai értelmezéseinek, sokfelé elágazó hatástörténetének feltárására és bemutatására vállalkoztak. [...]
A könyv előszavának címe Juhász Ferenctől való: Imák, mindig ugyanazok és mégis mindig mások.
"...le a kalappal a tudós szerzők előtt, akik a költő-lángész mondatmuzsikájához mindenben méltó szövegeket alkottak, amikor az Úr imája, a Miatyánk keletkezésének, történeti és irodalomtörténeti kontextusainak, zsidó előzményeinek, teológiai értelmezéseinek, sokfelé elágazó hatástörténetének feltárására és bemutatására vállalkoztak. [...]
A Tíz Ige nemcsak segítség és útjelző, hanem a Hegyi Beszéddel és a Szeretet Himnuszával együtt a keresztjén egyház „alkotmánya" is. Ezt a hármat éppen az tartja össze, amit Jézus Krisztus a kettős/egy parancsolatban foglalt össze: Szeresd az Urai és szeresd felebarátodat! E nélkül csak tíz szigorú rendelkezés, csak két kőtábla, amelyek vagy összetörnek fejünkön és akkor saját keresztyénségünket adtuk fel, vagy betörik fejünket. Isten egyiket sem akarja. Jézus Krisztus személyén és váltságművén keresztül a két tábla új értelmet nyer a Szeretet Himnuszában.
A Hitvallásismeret II. kurzus a Heidelbergi Káté (1563) második és harmadik részét dolgozza fel – a hálás élet etikáját, a sákramentumok teológiáját, a tíz parancsolatot és az imádságot –, miután a Hitvallásismeret I. kurzus az első részt (az ember nyomorúsága és a megváltás) tárgyalta. A kurzus interdiszciplináris perspektívában helyezi el a kátét: egyszerre tekinti azt dogmatörténeti dokumentumnak, pedagógiai eszköznek és a református igehirdetés normatív forrásának.
