A megfogalmazás Klaus Winkler pasztorálpszichológustól származik, és a lelkigondozás egyik célját jelöli. Feladatunk támogatni az életnek és a hitnek személyiségspecifikus formálását, hogy a hagyományok, amelyekbe beleszülettünk és beágyazódtunk, valamint az egyéni és jelenlegi élet- és hittapasztalatok egymásra találjanak a saját, önálló és összetéveszthetetlen, az ún. személyiségspecifikus hitvallásban. Az előadás ennek lehetőségeit mutatja fel.
hitvallás
A II. Helvét Hitvallás előszava szerint a szerzők más hasonló jellegű irathoz hasonlóan abból a célból fogalmazták meg, hogy igazhitűségűket tisztázzák azok előtt, akik ezt esetleg kérdőre vonták volna. A tisztázás során elsősorban bibliai, de emellett mérvadó egyházi szövegekre is hivatkoznak. A kortárs hermeneutika egyik fontos felismerése az, hogy a szövegértelmezés folyamatát és eredményét különböző szubjektív tényezők is befolyásolják, s ez alól a bibliai szövegek értelmezése és a reformáció korának olvasata sem képez kivételt.
A korai felvilágosodás emberközpontúsága a 18. század első harmadában a filozófia mellett a teológiai tudományosságra is igen jelentős mértékben hatott. A református rendszeres teológia nagy kérdése, a predestináció a felvilágosodás eszmeiségének következtében új értelmezést nyert, amelyet a hazai peregrinusok az odera-frankfurti és a franekeri teológián ismertek meg. Az erdélyi református teológiai gondolkodás a 18. század végéig megmaradt az református orthodoxiánál, emiatt minden „újítást” elutasított és a „vétkeseket” szigorúan megbüntette. Az előadás a 18.
Ez az előadás azt kívánja szemléltetni, hogy a különböző helyzetben és korokban megfogalmazott – mégoly nagymúltú – hitvallások tételei is nyitottak a további értelmezés előtt. Az ötödfél évszázados II. Helvét Hitvallás tizenegyedik fejezetében ez áll: Aeterni Dei aeternum filium credimus et docemus hominis factum esse filium, ex semine Abrahae atque Davidis, non ex viri coitu, quod Hebion dixit, sed conceptum purissime ex Spiritu Sancto, et natum ex Maria semper virgine, sicut diligenter nobis historia explicat evangelica.
Tétel: bár az erdélyi református egyház 17–18. századi zsinatai soha sem jelentették ki, hogy a Második Helvét Hitvallás az egyház hivatalos hitvallása, ez mégis az egyház alapvető hitvallási iratává lett. Ami a Második Helvét Hitvallás erdélyi megjelenését és elfogadását illeti, a Tiszántúli Egyház előnyben van Erdélyhez képest, mert ők biztosra állíthatják, hogy egyházuk 1567-ben hivatalos hitvallássá tette ezt az iratot.
Az őskeresztyén igehirdetés és teológia alapja a húsvéti bizonyságtétel a megfeszített Krisztus feltámadásáról. Az ősegyház ebben fejezte ki azt az alapvető meggyőződését, hogy a Jézus személyében és történetében megjelent üdvösség továbbra is érvényes és hatékony. Az egyház ennek a meggyőződésének hitvallásszerű formulákban adott hangot már a legkorábbi időktől fogva, melyek aztán az Újszövetség iratainak szövegében maradtak ránk.
Az élet sokszor hitünket megpróbáló valósága (betegség, veszteség, értelemvesztés, beszűkülés) közepette távolinak tűnik a hitvallás igazsága. Létünkre nézve melyik a meghatározó? Erre a kérdésre az ószövetségi líra két alapvető műfajának, a himnusznak és a panasznak a segítségével keressük a választ. A himnusz Isten üdvtetteit és népének üdvtapasztalatait írja le, és így a választott nép hitvallását képezi. A panaszénekek az egyén és a nép tapasztalati valóságát tükrözik.
Az Ószövetség könyvei között a Deuteronómium (Mózes 5. könyve) az, amelyben a hit közvetítésének, továbbadásának a szerepe a leghangsúlyosabban megjelenik. Ez az erős hitbeli identitásra néző deuteronómiumi szemlélet a későbbiekben rávetül az egész ószövetségi hagyományra, és meghatározza a zsidóság – és így közvetve az egész keresztyénség – önkifejezésének tartalmát és módját is. Az előadás azt vizsgálja, hogy melyek azok a tényezők, amelyek elvezettek a Deuteronómium sajátos szemléletéig.
Az előadás első felében azt szeretnénk megvizsgálni, hogy milyen fogalmakat használ a Szentírás a hit megvallásának kifejezésére, ezeket milyen szövegösszefüggésbe és élethelyzetbe ágyazza bele, illetve hogy ez milyen teológiai következményekkel jár. Ez a vizsgálódás hozzájárulhat ahhoz, hogy a hitvallást, mint műfajt pontosabban körülírjuk és elhatároljuk más szövegtípusoktól. Az előadás másik fele arra keresi a választ, hogy a bibliai kifejezés hogyan él tovább az óegyházi iratokban.
A továbbképző célja az, hogy a teológia különböző szakterületei mentén állítsa az egyházat szolgáló lelkipásztori közösség elé a hitvallás kérdésének a fontosságát.
Pages
