Az élet sokszor hitünket megpróbáló valósága (betegség, veszteség, értelemvesztés, beszűkülés) közepette távolinak tűnik a hitvallás igazsága. Létünkre nézve melyik a meghatározó? Erre a kérdésre az ószövetségi líra két alapvető műfajának, a himnusznak és a panasznak a segítségével keressük a választ. A himnusz Isten üdvtetteit és népének üdvtapasztalatait írja le, és így a választott nép hitvallását képezi. A panaszénekek az egyén és a nép tapasztalati valóságát tükrözik. A himnuszok többszörösen hivatkoznak a panaszénekekre, és ezáltal összekapcsolják a tapasztalati valóságot a hit megvallott igazságával. Vajon milyen teológiai üzenetet rejt ez a hermeneutikai jelenség? Azt sugallná, hogy az Isten és az istentisztelet valósága a meghatározó, az aktuális élettapasztalatok felett álló valóság? Vagy a hitvallásos dicséretek gyámpillérként működnek a krízisek idején? Ezeket a kérdéseket taglalja az előadás.