A sziklára épült, Szicília történelmének hordalékaival felékesített Enna városa jelezte, hogy nemsokára a Palermo-Catania autópálya festményszerű Etna-panorámája bukik elő és bűvöl el legalább egy órán át, míg a reptérnél elfogy az utunk és a dolce vitánk. Ennát már messze elhaladtuk, az Etnát viszont hiába kerestük, köddé vált. A homályos, triviális kontúrokon csúszkáló pillantásunkat semmi nem akasztja meg. Borús az idő, sok a felhő – gondoljuk, és elfogadjuk, hogy most elmarad az Etna-kényeztetés. Az utasfelvételnél kiderült, hogy az Etna reggel nyugtalanul ébredt. Több kilométeres füstoszlopos prüszkölése jelzi mély háborgását. A reptéren egyre nagyobb a káosz, de a biztonsági ellenőrzés így is a vesénkig látott. Van-e a ránk tekeredő csomagban, a testben, ami árthat a másiknak? Ami bánthatja világunkat? Egymásra torlódó tektonikus lemezek, amelyek forrósodnak és parazitakráterekként kitörnek? Egyelőre semmi nem csipog. Mossál meg engem és tégy fehérré, mint a hó. Amint tovább álltunk szalad utánunk a biztonsági őr: két csomagot újra kell vizsgálni. Egy szuvenír ceruzahegyezőbe épített kést szimatoltak ki. Itt semmi Éles nem mehet át, csak, ami krisztusi. Amihez krisztusi vér tapad. Kézről kézre jár a hegyező, a Tanács mégis úgy dönt, hogy a tövis, amit kacatnak véltünk, nálunk marad. Háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el az tőlem. Testembe adatott, beágyazott szuvenír-tövisnek sikerült a biztonságiakat is meggyőzni arról, hogy hozzánk tartozik. Mi történik mostanság az Etnával? A helyiekre is átáramlik a nyugtalansága. Bizalmasabban Muncibeddunak szólítják. Már korábban is szembe tűnt a puritánabb életérzésű, földhözragadt kelet-európaiságunknak az, hogy a vulkán lábánál az emberek egyre apokaliptikusabban éreznek és gondolkodnak. Készülődik a világ vége, túlvilági üzeneteket fröcsög az Etna parázsló szószéke. Kezd az Etna egyre kevésbé a földrajzszagú Etnának kinézni. A természet ventilál és körülöttem fogy a levegő. Kinézek a reptér panoráma ablakán. Izzik a tudomány kifutópályája, melyet hamuba burkol az Etna, hogy ne feledje por voltát. Bevillannak a szirakúzai csonka-bonka, földrehullott, szárnyaszegett kék Ikaroszok. Se túl alacsonyan ne repüljön, mert elragadják a hullámok, se túl magasan, mert a nap megolvasztja a viasszal összeragasztott szárnyakat. Nem szabadna a portól messzebbre és mélyebbre elmerészkedni. A feltalált spanyolviaszok olvadásnak indulnak. Lassíts világ! Borítsd magad porba és zsákruhába. A percenkénti hat felszállásból, óránkénti hat leszállás engedélyezett. Piano forte. Egyelőre ennyit tud kialkudni az Etna. Sok keresgélés után végre egy ragacsos ülőhelyre találtam. Ikarosz csepegő viasza? Fészek a családnak, ahol az anyaöl antik darabjába bevackolódik a jövendő. Előttem az egyre apokaliptikusabbá magasodó, igéző intelligens képernyő. Allerta peste suina africana. Újra és újra a szemembe gúnyosan vicsorgó figyelmeztetés. Uram, ne engedd, hogy kinevessenek. Perelj a perlő képernyőkkel. Több ezer emberrel vagyunk összezárva, ragacsos széken ülök, mellettem jobbról és balról ülők a dolgos, hűsítő és parazsat élesztő legyezőkkel felém áramoltatják a vírusos hullámokat. Engedem, hogy beborítson, árthat-e az emberségnek? Szorongást és félelmet követel a képernyő. Zsákmánya lettem. Allerta peste suina africana. Előkotorászom én is a bornírt legyezőmet, a mai nap attribútumát, hogy zsoltárparafrázissá élesszem a ragacsos iszonyatot. Az Úristen örök áldás, csíra, élet és virágzás. Kicsit jobbra nézek. Rajtolt a Ritardo és Cancellato olimpiai küzdelme. Közben friss aranyérmesként, térdébe gyűrődött párizsi salakkal Novak Djokovic lávaszökőkútként tüntetőleg, harsányan háromszor kiáltja az ég felé: Бог је велик! God is great! A képernyő folyamatosan frissül és prüszköl. Advantage Cancellato. Deuce. Advantage Ritardo. A közhangulat és a kijelző makacsul megvétózza a korábbi tapasztalatokat: a Romániába utazók szerencsések, áldottak. Micsoda fordulat. Az Úristen őriz engem, mert az Ő országát zengem. A jászvárosi és bukaresti gép felszállásra készen, lassan, apokaliptikus izgalmakkal rajzolódik a püthagorászi háromszög. A kolozsvári járatig minden más Cancellato vagy Divertito. De vannak még szerencsésebbek. Az üvegfalon túl, a schengeni övezeten túl. A légi és tengeri határok a szárazföldön jobban érződnek. Ablaküvegen át látni lehet a szabad, szellős helyeket. Alig van mozgás, de az útlevél most nem visz odaát. Hirtelen Dixit-kártya jelenetté sűrűsödünk. Az Ikarosz cseppektől elmorzsolt látomássá. Üvegfalon túl, több az oxigén és a tükörsima ülőhely. Kinn a több kilométeres tűz és füstoszlop, homlokomon felhőoszlop, bent a duty-free Kánaán. Bárcsak ott várakoznánk a hívásra, Isten harsonájára, ahol oxigén és harmatos ülőhely van az egész családnak. Ott, ahol nem kell váltásban őrizni az Ikarosz cseppektől védett intimitást. A lényeg egyre letisztultabb minél előbbre kerülünk a képernyőn. Reményünk megereszkedett erezete belekapaszkodik az Igévé formálódó Ritardoba. Nel principio era la Parola e la Parola era presso Dio, e la Parola era Dio. Nem késik az Isten, hanem türelmes. Újratöltjük a vizespalackokat, felhangzik a főangyal szirénhangja és az apokaliptikussá merevedett intelligencia utolsó frissítésére pillantunk: W43328 Cluj – Imbarco.