Az erdélyi unitárius egyetemjárás gazdag múltra tekint vissza. A kötet ennek a múltnak a jelenben és a jövőben ható hatvan esztendejét (1949–2009) mérlegeli, azzal a céllal, hogy a korszak unitárius akadémitáinak (peregrinusainak) vallási, teológiai, egyházi, társadalmi, kulturális recepcióját és integrációját áttekintse, értékelje, és indíttatást adjon további kutatói munkára. A hatvan esztendő két jól elhatárolható korszakra oszlik: 1989 előtti és 1989 utáni korszakokra. A két korszak az erdélyi unitárius egyetemjárásnak teljesen különböző alkalmait, lehetőségeit tükrözi, amelyek az akadémiták beszámolóiból is kitűnnek. A kötet kitér az említett korszak unitárius egyetemjárása történeti hátterének és körülményeinek az ismertetése is, de ez csak keretet kíván szolgáltatni a munka fő céljának megvalósítása érdekében. A fő cél annak a teológiai érdeklődésnek a lemérése, amelyet az akadémitáink tanulmányútjaik alatt tanúsítottak, és körvonalazni azt, hogy a szerzett ismeretek és tapasztalatok birtokában, hogyan gazdagították meg az erdélyi unitarizmus teológiai, tudományos gondolkodását, hogyan tették elevenebbé, színesebbé egyházi életünket gyakorlati vonatkozásban, és nem utolsó sorban hogyan gazdagították az erdélyi társadalmat. A kötet a recepció és az integráció módszereinek követelményeihez igazodva az értékelés során az akadémiták beszámolóira épül, de nyomon követi a hazatérésük utáni szakmai és tudományos kompetencia területén eddig elért eredményeiket is. A könyv, egykori akadémiták munkája iránti elismerés kifejezése mellett, egyben bátorítás és biztatás a jövendőbeli akadémitáknak!