Ez az előadás Péter első levelének azon összefüggéseit emeli ki, amelyekben a szerző a keresztyén identitás eszkatologikus megalapozását nyújtja. Ennek az identitásnak a sarokpontját pedig az 1Pt 2,2-ben találjuk: „mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre”. Amint látni fogjuk, ezek az összefüggések a homo viator kérdésfelvetéseivel metszik egymást, de bizonyos ponton azt meg is haladják.

A béna meggyógyításáról szóló márki beszámoló az evangélium második fejezetének az elején több szempontból is figyelemreméltó híradás a Jézus galileai munkásságáról. A szövegegység jó néhány tartalmi elemmel bővül a megelőző részegységekhez képest, amelyek közül a legfeltűnőbb, hogy egy beteg ember egészségének a helyreállítása a Jézus bűnbocsátó hatalmának látványos bizonyítékává válik.

Miután az irányzat alapszemléletét, névértelmezését és néhány sajátos gondolattömbjét egy korábbi tanulmányomban ismertettem , majd egy következőben John Milbank egyik programadó iratának teológiai értelmezését és elhelyezését kíséreltem meg , jelen írásomban e programiratot magát kívánom – minden további értelmezést mellőzve – a magyar olvasó számára elérhetővé tenni.

A betegség és a gyógyítás az ókori Közel-Keleten nemcsak a testet érintő folyamatok, hanem az istenek teremtette és meghatározta egész embert érinti. Minden betegséget egy mennyei lény vált ki, azok kezelése is csak az istenek bevonásával történhet. A betegség így tulajdonképpen nem önmagában probléma, hanem az isteni szférával megbomlott kapcsolat tünete, amely baljós ómenként mutat a beteg sorsára, és figyelmeztet veszélyeztetett helyzetére.

In 1 Corinthians 15:20 and 23, Paul calls Jesus “the first fruits of those who are asleep.” According to John, Jesus died on the Eve of Passover and was resurrected on the third day, which was the day of the Omer ritual, the ritual of the first fruits. There have been many attempts to prove that Paul alludes intentionally to the first fruit implicitly, remembering the chronology of Jesus’s last days.

Az abortusz kérdése egyre nagyobb aktualitást és figyelmet nyer napjainkban. Jelen van a nyugati kultúrák hétköznapjaiban – gondoljunk a Pro choice és a Pro life mozgalmakra –, s emellett az abortusz legalizálásának vagy éppen liberalizálásnak kérdését egyre több politikai párt emelte be a maga kampánypontjainak sorába. A média közéleti fórumai gyakran kérik ki mind a közismert személyek, mind a közemberek véleményét az abortusz liberalizálásával vagy szigorításával kapcsolatban.

Ebben az írásban nem kívánom a teljesség igényével ismertetni azt a szak-irodalmat, amely csak néhány összefoglaló mondat erejéig említi Valentinosz biográfiáját. Viszont van két monográfia, amelyet problémafelvetéseik, hipotéziseik, részletességük és viszonylag közeli megjelenésük2 okán érdemes kiemelnünk a publikációk tömegéből. A valentiniánus keresztyénség jelenlegi két legfontosabb szakértője, akik megkísérelték a lehető legpontosabban rekonstruálni az alapító életrajzát is: Einar Thomassen4 és Bentley Layton.

A tanulmány időrendi sorrendben közli az 1991-2021 közötti időszzakban összeállított unitárius rendszeres teológiai szakdolgozatok címét, szerezőit és a szakterületet. Összefoglaló kimuratást közöl a rendszeres teológiai diszciplínák témaválasztásáról is.

Amikor 1999-ben a Radikális Ortodoxia című tanulmánykötet a Routledge kiadónál Londonban és New Yorkban megjelent, a tekintélyes kanadai filozófus és társadalomtudós, Charles Taylor lelkesen üdvözölte. Ajánlásában megállapítja: „A Radikális Ortodoxia egy rendkívül ösztönző gyűjtemény.

Hasznos dolognak tartom, hogy az, aki vezetői szerepre készül vagy kényszerül, az legyen tisztában a különböző vezetési formákkal, azoknak előnyeivel és hátrányaival. Megkülönböztetünk többféle személyiségtípust, és ezekhez tartozóan többféle vezetési formát és vezetési stílust.

Lásd: https://repo.proteo.hu/publication/5857

Ez a tanulmány az első és a második világégés közötti korszak homiletikai kiadványaiból válogat, bemutatva néhány, az elméleti és a gyakorlati homiletika tárgyköréből származó alkotást. Ezek között van a lelkipásztorok számára készült szakkönyv, illetve a lelkészek által írt prédikációkat tartalmazó kiadvány is.

Az 1560-as évek közepe táján és a második felében volt némi nyugodt időszak Szegedi életében, amikor alaposabban foglalkozhatott tudományos művei megírásával. A Locit is ekkor fejezhette be. És talán ekkor
fejezte be a másik terjedelmesebb munkáját is, amelyet alább ismertetünk: Tabulae analyticae, quibus exemplar illud sanorum sermonum de fide, charitate, et patientia, quid olim Prophetae, Evangelistae, Apostoli literis memoriaeque mandaverunt, fideliter declaratur.

A napjainkban történő népvándorlásra lehet-e bibliai analógiát találni? Mostanában többször mondtam, hogy kényszeralkalmazások fogságában vagyunk, s ez elsősorban nemcsak a most felvetett kérdésre vonatozik, hanem homiletikai ficamként a teológiai minden tudományágát kísérti. Tudom, hogy ezek az alkalmazások, az időszerűsítés nyomása alatt jóhiszeműek, de megtörténhet, hogy tudománytalanok, s ezzel megerőszakolják a Szentírást. Nézzük meg a szóba jöhető történeteket.

További infó: https://repo.proteo.hu/publication/5845

Isa 7:14 is one of the most enigmatic texts of the Old Testament in which the traditional Christian exegesis has found the roots of the dogma of the virgin birth. It remains a question though whether this text indeed focuses on the female figure rathern than the son to be born. Following a brief survey of the recent state of research, in this article I address the question of the possible historical background of the text.

Ez az esszé arra figyelmeztet, hogy Nigel Biggar szerint a klasszikus, teológiai igazságos háború hagyományának megengedő olvasata problematikus, különösen, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának és a háborús törvényeknek a rendkívül kontextusfüggő megközelítésével párosul. Két pontra hívjuk fel a figyelmet: 1.

Nebukadneccar egyik terjedelmesebb felirata a brisai sziklafelirat, az észak-libánoni térségből. A tanulmány ennek a feliratnak az akkád nyelven írt verzióját és annak magyar fordítását tartalmazza, bevezetővel és mindenekelőtt az Ószövetség olvasóit szem előtt tartó jegyzetanyaggal. A brisai felirat egyrészt a babiloni fogság előtti korszak története, másrészt általában a bibliai történetírás és szellemtörténet szempontjából is fontos kordokumentum. A felirat helyenként reflektál az Újbabiloni Birodalom nyugati térséggel kapcsolatos ténykedéseire és politikájára is.

A tanulmány a koronavírus-járvány idején jelentkező társadalometikai kihívásokat, dilemmákat és tanulságokat mutatja be. A következő területekre fokuszál: megszorító intézkedések társadalmi következményei, a reziliencia, mint az értékőrzés lehetősége, a családi élet problémái, a munkanélküliség problémái, a környezeti hatások, és összegezés.

Letöltés: https://repo.proteo.hu/publication/5856

Társadalmi elköteleződését tekintve kifejezetten baloldali gondolkodónk nem átallja Párizs - és híres egyeteme, a Sorbonne - szekularizált, ateista-egzisztencialista légkörében Isten nevét leírni. Mégpedig nem alkalomszerűen, elvétve, periférikusan, valamiféle önfitogtató szellemi dacból, hanem számtalanszor, mégpedig úgy, hogy az Isten-kérdés filozófiájának szerves részévé, sőt megalapozó mozzanatává válik.

Mielőtt a lista belekerült volna a Genezis könyvébe, feltehetően nem a lemenők névsorát tartalmazta, hanem olyan származási lista lehetett, amely Jákób 12 fiát és 54 unokáját összegezte. Azonban az új kontextus miatt Ér és Ónán már nem tartozhatott a lemenők közé, ahogyan József és a két fia, Efraim és Manassé sem. Az 5 kiesett személyt a júdai redakció a saját szerkesztései szereplőivel, Dinával és Jákób négy dédunokájával, Hecronnal, Hámullal, Heberrel, illetve Malkiállal pótolta.

Vladimir Jankélévitch személyében és gondolkodásában annak a három nagy tradíciófolyamnak az ötvözetét jeleníti meg, amely két évezreden keresztül meghatározta Európa szellemi identitását: a zsidó, a görög és a keresztény örökség szerves egységet alkot gondolatvilágában. Nemzedéktársaival – Emmanuel Lévinasszal, Paul Ricoeurrel és másokkal – a 20.

In this short paper I try to outline how Theodoret of Cyrus did use in his work the term μυστήριον. This word has an extended semantic field. It can refer (among others) to any mystery or secret, to a mystery- or secret doctrine, to mystic implements, to divine secrets, etc. In the Late Antiquity it gained a semantic expansion, denoting the holiest rituals of the more and more consolidating Christianity.

Az 1990-es évek krízishelyzete Kelet-Közép-Európában, s így Erdélyben is bizonyos szempontból hasonló az 1930-as évek Amerikájához, ahol a válság hirtelen jött. A lényeges különbség a mi esetünkben az, hogy mi alkalmazkodtunk ezekhez a szociális kedvezőtlenségekhez. A posztszocialista instabilitás életmóddá vált, és nem pusztán túlélése a hirtelen jött, váratlan helyzetnek. Nincs semmiféle stratégia, sem hosszú távú tervezés, a globális piac függőségében élő posztszocialista államok számára rendkívül természetes az állandó készenlét.

A lelkészi szolgálatot vállalók életének kiemelkedő eseménye a lelkésszé avatás vagy népegyházi kifejezéssel élve, a papszentelés. A protestáns egyházak szóhasználatában megmaradt ugyan a lelkész- vagy papszentelés kifejezés, de a római katolikus egyház gyakorlatával ellentétben ez nem szentség, hanem az egyház által gyakorolt szertartás, ritus ecclesiasticus. Ebben a tanulmányomban az unitárius paprendelés (ordináció) gyakorlatáról, illetve a lelkészi oklevél és eskü szövegének változásairól értekezem röviden.