Az igehirdető lelkipásztor és a tudós teológus kötelezett, és rá is van utalva, hogy "első kézből", a Szentírásból vegye át az üzenetet. De azt is tudnia kell, hogy előtte mások is, az Írás-kutatásban jártasabbak, már eljutottak a szöveg valamilyen megértésére. Ahhoz, hogy ezt elismerje, a hívő ember alázata szükséges, ahhoz, hogy felhasználja, a tudós becsületessége. Ennek a a feltételezésével kell segítségül hívnia a kommentárok és a textusok jegyzékét. Az összeállítás – amely a 17. századdal kezdődik és a református és evangélikus magyar nyelvű irodalomra szorítkozik – két részből áll. Az elsőben az egyes bibliai könyvekről szóló teljes kommentárokat soroltam fel, amelyek többségükben önálló kiadványok (könyvek), de jegyeztem egypár olyant is, amelyek folyóiratokban, sorozatban láttak napvilágot. A második részbe az egyes bibliai szövegegységekhez írt exegéziseket, rövidebb jegyzeteket vettem fel de jegyeztem néhány, az egész bibliai könyvre vonatkozó tanulmányt is. Próbáltam valamelyes tudományos szintet megtartani. Az első részbe nem kerültek be az építő irodalomhoz tartozó magyarázatok. Ez a második részre is vonatkozik, ami azt is jelenti, hogy nem jegyeztem a prédikációs irodalmat. (Részlet a szerző előszavából.)