A Studia 13. kötete három tanulmányt tartalmaz, kettőt az újszövetségi, egyet a rendszeres teológiai tárgykörből.
Adorjáni Zoltán
A szenvedés titok is. Szenved az istenkáromló és az igaz is. Jézus sem fedte fel annak okát, hogy az a jeruzsálemi ember miért született vakon. Azt viszont felfedte és számtalanszor példázta, hogy mit kell tenni a szenvedőkkel. Aki pedig felkarol bármely nyomorúságba esett embert, abban Isten hatalma cselekszik. Ez a mi felkarolásunk ugyanaz az a felkaroló, vigasztaló, testet lelket gyógyító csodatett, amelyet Isten tett és tesz.
Josephus Flavius és Alexandriai Philón Mózes törvényadói, papi és prófétai ihletettségére alapozza a maga inspirációtanát, s mint ahogyan azt – bár eltérő hangsúllyal – mindenik zsidó kegyességi irányzat vallja, hogy a Tóra vitathatatlanul inspirált és csalatkozhatatlan.
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet kutatóintézetének kiadványa.
„A teljes Írás Istentől ihletett” – olvassuk a 2Tim 3,16-ban az Újszövetség summás megfogalmazott tanítását a Szentírás inspiráltságáról (lásd még 2Pt 1,20-21), s ez olyan hittétel, amelyet nemcsak a keresztyénség vallott, hanem Isten ószövetségi népe is. De miként jutott ez kifejezésre az ószövetség történeti elbeszéléseiben, a prófétai elhívástörténetekben, az íróprófétáknál vagy éppen a Septuaginta fordítása kapcsán, a qumráni közösségben, Josephus és Philón könyveiben, a rabbinikus irodalomban és az egyházatyák írásaiban?
Pages
