This paper introduces the subject with a scriptural approach, then explores it on the following three levels. Lies in our relationship with God is seen as a sign of mistrust towards him. Lies in the relationship with the other suspends the autonomy of one’s fellow human beings, deny their personal existence and cancels the relationship of trust with them. How can a person lie to himself/herself ? The relationship between lying and identity is conceived as self-deception, loss of freedom and openness.
Visky Sándor Béla
Jézus beszéde nem üres utópia, hanem cselekvő erő. A tekintélyes kortárs gondolkodó ennek a felismerésnek a horizontján értelmezi az evangéliumi példázatokat – egyszerre szöveghű és eredeti módon. Magyarázatában a szívbe oltott értelem, az elháríthatatlan elköteleződés, a hallott Igének megfelelő cselekvés, az ideologikus gondolkodás lebontása éppen azt a belső teret hódítja vissza számunkra, „amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a világon kívül leljünk újra otthonra.”
Jézus beszéde nem üres utópia, hanem cselekvő erő. A tekintélyes kortárs gondolkodó ennek a felismerésnek a horizontján értelmezi az evangéliumi példázatokat – egyszerre szöveghű és eredeti módon. Magyarázatában a szívbe oltott értelem, az elháríthatatlan elköteleződés, a hallott Igének megfelelő cselekvés, az ideologikus gondolkodás lebontása éppen azt a belső teret hódítja vissza számunkra, „amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a világon kívül leljünk újra otthonra.”
Biztos-e, hogy Isten mindig a bennünket legégetőbben foglalkoztató kérdésekről akar velünk társalogni? Jóbot szenvedései poklában a legkevésbé sem érdekelte
sem a fiastyúk az égen, sem az a fura strucc, sem a víziló csodás páncélzata – Isten
mégis furcsamód ezekről beszél neki ahelyett, hogy a nagy miértjeire válaszolna...
- A bűnbánati hét textusai alapján -
Lehet-e köze a XX. század második felében a Sorbonne morálfilozófusának a reformáció egyik szellemi atyjához, Kálvinhoz? Földrajzilag mindenképpen, hisz volt úgy, hogy ugyanazokat az utcákat rótták, és az sem mellékes, hogy egy nyelvet beszéltek – mindezt persze négyszáz esztendő távlatában.
Lehet-e köze a XX. század második felében a Sorbonne morálfilozófusának a reformáció egyik szellemi atyjához, Kálvinhoz? Földrajzilag mindenképpen, hisz volt úgy, hogy ugyanazokat az utcákat rótták, és az sem mellékes, hogy egy nyelvet beszéltek – mindezt persze négyszáz esztendő távlatában.
Kelet-európai térségünkben a hivatalos világnézet rangjára emelt ateizmus évtizedeken át azt sulykolta az iskolákban és a nyilvánosság minden fórumán, hogy hit és tudomány kizárják egymást. Ha tehát valaki természettudományos képzettséggel rendelkezik, és ennek megfelelően szigorúan az ok-okozati összefüggések szerint gondolkodik, az nem lehet vallásos, istenhívő ember. Aki mégis ilyennek vallja magát, az megrekedt az emberi gondolkodás fejlődésének valamilyen gyermeki, naiv, babonás fokán.