Üdvözülhet-e, aki nem keresztyén?
Visky Sándor Béla
A történelmi egyházak sokszor igencsak bizonytalan határain innen és túl egyre gyakoribb jelenség az újrakeresztelkedés. Bizonyára valamilyen lelki nyugtalanság húzódik mögötte, amely – felszínes megfontolásokon túl – őszinte is lehet. Valamit elmulasztottam – érezheti a vívódó lélek –, amit Isten elvár tőlem, nem ott vagyok, ahol lennem kellene. De gyógyír-e az újrakeresztelkedés a lelki hontalanság érzésére?
A korai egyház keresztségtanába kíván bevezetőt nyújtani ez az előadás. Az, amit a keresztségről az atyák a Didakhéval kezdődően Tertullianus, Karthágói Ciprián, a kappadókiai atyák és mások művein keresztül Augustinusszal bezárólag megfogalmaztak,
nem csupán teológiatörténetünk egy szakasza, hanem annak – a Szentíráson túl – a gyökere és alapja. Úgy próbáljuk bemutatni a témába vágó hosszabb-rövidebb írások teológiai súlypontjait, hogy abból hasznos következtetéseket szűrhessünk le a mai egyházi értelemezésünk és gyakorlatunk számára is.
• Azért lehetünk ma itt, mert a hit hallásból van
• Lehetett láng, de nem lehetett hamva
• Ahány igazság, annyi szeretet
• Kálvin: a hit bizalom, ismeret
• Isten irántunk való jóságának és elfogadásának az igenlése
• A hit ajándék, a hitetlenség viszont bűn
• Krisztus főpap: közbenjár – Simon, a Sátán kikért, DE én könyörögtem érted
• Király: uralkodik, de még nem látjuk. Predestináció és szabadság
Órigenésznek (185–254), a korai alexandriai iskola kiemelkedő képviselőjének 230 táján született Peri archón / De principiis című művét a keresztény teológiatörténet első jelentős dogmatikai munkájaként tartjuk számon. A könyv magyar fordításának második – javított és bővített – kiadását pár hónappal ezelőtt vehettük kézbe (A princípiumokról. Kairosz Kiadó, Budapest, 2025. Ford. Somos Róbert, Kránitz Mihály és Simonné Pesthy Monika). Előadásunk e mű alapján vizsgálja a rossz problémája ill. a teodicea-kérdés értelmezését Órigenész szemléletében.
Martin Buber „testvérbátyjának” nevezte Jézust. Sok jelentős 20. századi zsidó gondolkodó hasonló rokonszenvvel tekintett a názáreti rabbira, akit munkásságukkal ismét „haza” kívántak hozni a judaizmus világába (David Flusser, Schalom Ben-Chorin, Vladimir Jankélévitch, Vermes Géza, Heller Ágnes stb.). Pinchas Lapide (1922–1997) zsidó vallástudós, író, diplomata is közülük való, aki sokat tett a zsidó–keresztyén párbeszéd előmozdításáért. De mennyire széles vagy keskeny a küszöb az „objektív” vallástudományi kutatás igazsága, valamint a Jézust Messiásnak valló hit igazsága között?
Henry de Lubac (1896-1991) a 20. század egyik legjelentősebb római katolikus teológusa, az ún. "új teológia" (nouvelle théologie) vezéregyénisége. A francia jezsuita gondolkodónak oroszlánrésze volt annak a döntő szemléletváltásnak az előkészítésében és elfogadtatásában, ami a II. Vatikáni Zsinat nyomán bekövetkezett katolikus a katolikus egyházban. Hatalmas munkásságának főbb témái: istenhit és ateizmus, a természet és természetfeletti viszonya, Teilhard de Chardin munkássága, a Szentírás és hagyomány, az egyház valósága.
Martin Buber „testvérbátyjának” nevezte Jézust. Sok jelentős 20. századi zsidó gondolkodó hasonló rokonszenvvel tekintett a názáreti rabbira, akit munkásságukkal ismét „haza” kívántak hozni a judaizmus világába (David Flusser, Schalom Ben-Chorin, Vladimir Jankélévitch, Vermes Géza, Heller Ágnes stb). Pinchas Lapide (1922–1997) zsidó vallástudós, író, diplomata is közülük való, aki sokat tett a zsidó – keresztyén párbeszéd előmozdításáért. De mennyire széles vagy keskeny a küszöb az „objektív” vallástudományi kutatás igazsága, valamint a Jézust Messiásnak valló hit igazsága között?
Martin Buber „testvérbátyjának” nevezte Jézust. Sok jelentős 20. századi zsidó gondolkodó hasonló rokonszenvvel tekintett a názáreti rabbira, akit munkásságukkal ismét „haza” kívántak hozni a judaizmus világába (David Flusser, Schalom Ben-Chorin, Vladimir Jankélévitch, Vermes Géza, Heller Ágnes stb). Pinchas Lapide (1922–1997) zsidó vallástudós, író, diplomata is közülük való, aki sokat tett a zsidó – keresztyén párbeszéd előmozdításáért. De mennyire széles vagy keskeny a küszöb az „objektív” vallástudományi kutatás igazsága, valamint a Jézust Messiásnak valló hit igazsága között?
Pages
