Izráel bibliai történelme során átalakult népből vallási közösségé. A kezdeti időben, úgy tűnik, a nemzeti egységet a kultusz, az ugyanabba az Istenbe vetett hit alapozta meg. Mind a törzsi, mind a monarchikus politikai formációk kohézióját az egyazon Isten tisztelete biztosította. Ez egy bizonyos átjárhatósághoz vezetett a vallás és a mi fogalmaink szerinti nemzet képzetei között. A fogság után a tekintélyre emelkedő iratok teológiai látása lesz az az önazonosságjelző (identity marker), amely az „igazi” izraeliták meghatározásának eszköze lesz.

Hós 5,8–6,6 alaprétege a szír-efraimita háborút dolgozza fel nagyon sok metaforát és jelképet használva fel. Ezek közül egyik, amikor Jhwh magát betegségként, kórok tüneteiként nevezi meg, és egy erős képben gennynek és rothadásnak tünteti fel magát. Az előadás a Hós 5,8–6,6 elemzése alapján azt kívánja megvizsgálni, hogyan épül bele ez a sokkoló kép Hós üzenetébe, és a konkrét mondanivalón túl milyen képzeteket implikál Jhwh-val kapcsolatosan kitekintve a betegség tágabb biblika teológiai képzetrendszerére.