iertare

Hárán és Kánaán, Kánaán és Egyiptom, Gesúr és Jeruzsálem, a pogányság és az otthon messze „kerültek” egymástól, s a vétkeseket a szükség vagy valamilyen felső-belső parancs arra készteti, hogy hazamenjenek. Azonban a bűn miatti sokmérföldnyi távolságot nem ők, hanem annak a kezdeményező szeretete győzi le, aki ellen vétkeztek.

A fiatalabbik fiú az apjától független, önálló életformát önakaratából választotta. Saját döntésének a következményeként mások áldozatává vált. Minden bizonnyal, nem az apja utáni vágy késztette hazatérésre, még kevésbé az, hogy ott hagyja a pogány életmódot, hanem az éhség, s most önakaratából hoz döntést: hazatér. Képi szinten beszélhetünk arról, hogy kockázatot vállalt, de az egész példázat üzenete az, hogy a megtérés nem kockázat, mert a befogadás bizonyos.

Absolon története (2Sám 13,1–19,15) nem csupán király–utód, hanem apa–fiú történet is, s ebből, bár nem központi esemény, kiemelhető a megbocsátás momentuma. A bűn, közbenjárás, megbocsátás témakibontás tulajdonképpen három személyt hoz előtérbe: az Absolonét, a Joábét, és a Dávidét.

Lényegesnek tartom, hogy a bibliai személyekhez fűződő eseményeket általában viszonytörténetekként értsük meg, s ez sajátosan érvényes ezekre a történetekre. Mindazt, ami itt történik, a személyek egymáshoz való viszonyulása alakítja.

Feltűnő, hogy a kibékülés-történetben sem Jákób csalásáról, sem Ézsau bosszú-forralásáról egy szó sem esik, noha ez kimondatlanul is ott van mindkettőjük gondolatai között: tettekkel „emlékeznek” arra, ami húsz évvel azelőtt történt.

Dr. Visky S. Béla teológiai tanár, szakíró, egyetemi professzor fordításában jelent meg Vladimir Jankélévitch két könyve: A megbocsátás és Az elévülhetetlen vétek című művei, valamint bemutatták Dietrich Bonhoeffer: Etika című javított kiadást és Visky S. Béla: Megtartó ismeret című művének második átdolgozott kiadását a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben június 24-én.
A fordításokról és a Megtartó ismeret című művéről beszélgettünk Visky S. Bélával.
Riporter: Bálint Enikő

• Vladimir Jankélévitch: A megbocsátás. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2021. Fordította, előszóval és jegyzetekkel ellátta: Visky S. Béla.
Bemutatja: Dr. Ungvári Zrínyi Imre, BBTE Magyar Filozófiai Intézet, Kolozsvár

• Vladimir Jankélévitch: Az elévülhetetlen vétek. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2021. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Visky S. Béla.
Bemutatja: Dr. Ungvári-Zrínyi Imre, BBTE Magyar Filozófiai Intézet, Kolozsvár

„...az indokolt felmentés csakis a menthetőt menti fel, míg az indok nélküli bocsánat azt bocsátja meg, ami menthetetlen – ez a sajátossága. Mert éppen a menthetetlen az, ami nem megbocsáthatatlan; és ami érthetetlen, az sem megbocsáthatatlan.

Vladimir Jankélévitch (1903–1985) a párizsi Sorbonne Egyetemének
morálfilozófia professzora volt három évtizeden keresztül, 1951-től kezdve. Egy olyan korban írt több ezer oldalt az emberi élet leglényegesebb dolgairól, az erényekről – a bölcsesség, bátorság, hűség, őszinteség, igazságosság, méltányosság, szerénység, alázat,

A politikai változások utáni években, az egyházban az eltemetett kérdések között talán a legsúlyosabb a megbocsátás volt. Nem illett vagy nem mertünk erről beszélni. Mintegy negyedszázadnak kellett eltelnie, hogy felszínre kerüljön a tudatosan (?) elhallgatott kérdés. Kozma Zsolt sorozata a megbocsátásról.

Pages

Subscribe to iertare