A mai szentháromságnapi istentisztelet igemagyarázatában a lehetetlenre vállalkozom. És noha korábban más igehirdetési szolgálatok előtt szorongtam, hogy vajon sikerül-e úgy elmondani a prédikációt ahogy azt szeretném, vajon a helyén lesz minden szó, vajon érthető lesz minden gondolat, a használt képek, hasonlatok közelebb hozzák-e az ige üzenetét, most hosszas készülődés és gyötrődés után mindezt elengedtem. Tudom, hogy nem járhatok sikerrel.

Lehet, hogy már unjátok, hogy azoknak akik az esti áhítatot mutatjátok be nekem, a visszajelzésben mindig azt mondom, hogy adjatok címet a beszédnek, mert úgy gondolom, hogy ez segít az üzenet megfogalmazásában. Persze kérdés az, hogy a cím után írom meg a prédikációt és végig ott lebeg előttem a cím vagy a már megírt beszédnek adom a címet, mintegy összefoglalva a mondanivalót. Hiszem azt, hogy mindkét út lehetséges, úgy ahogy egy dal megszületésénél is vannak megzenésített versek és vannak dallamok, amelyre íródik az énekszöveg.

Legátusi ajánlólevél
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.) (Róm 8,9-11)

A népszámlálási kérdőív kitöltése azzal kezdődik, hogy meg kell nevezzed, kivel laksz egy háztartásban, és milyen kapcsolat van az egy háztartásban élők között. Mai alapigénk egyfajta ilyen felmérés, ki lakik a te házadban és milyen ház az, amiben te laksz?

Mulandó királyságok és az örökkévaló királyság

L.: 2Pét 1,1-11
T.: Dániel 7,1-3(4-8)9-14

Alapigénk szerint Dániel álmot lát, ezt az álmot lejegyzi az utókor számára. Mielőtt az álom tartalmával foglalkoznánk, nézzük meg mit tudunk az álomleírás keletkezésének körülményeiről – ez ugyanis meghatározza azt a keretet, amelyben ezt az álmot értelmezhetjük. Mindjárt a legelején szükséges világosan látnunk, hogy a szövegben bemutatott történések idősíkja különbözik az írásba foglalás idősíkjától.

Prófétai ima:

Egészen hétköznapi kérdést hoz elő a mai ige: a dicsekvés problémáját. Nagyon hozzánőtt ez a mi világunkhoz, jelen van az akadémia világában, a feltuningolt CVk-ben, kimaxolt egyetemi rangsorolásokban. És nyilván messze azon túl is. A modern médiafelületek (Facebook, Instagram) ebből élnek, hogy minden társadalmi rétegben táplálják az önmagunk utáni mérhetetlen éhséget. Nem kielégítik, mert ezt nem lehet kielégíteni.

Új teremtés
Énekek: 348,1.3-4; 8,1.3-4-5; 414,1-2.4-5-6; 394,1-4; 313,1-4; 361,1.6.8
L.: 5Móz 6,1-25
T.: Ézs 65,16-25
Ha az új teremtés gondolatáról hallunk, szinte önkéntelenül az Apokalipszis könyvéből ismert megfogalmazást idézzük: „új ég, új Föld (föld), mennyei Jeruzsálem...”. Talán mindannyiunk lelke mélyén ott lappang a kérdés: vajon milyen lesz?

Prófétai ima:
Atya, Fiú, Szentlélek Istenünk! Hálával állunk meg előtted. Te vagy a teremtő szó, a megváltó tett és a megszentelő eszme, minden, ami érték és jó, és amiért élni és küzdeni érdemes. Köszönjük, hogy eléd jöhetünk, hogy hajlékod sziklahasadékában, ha csak úgy a fonákjából is, de megláthatjuk dicsőségedet. Király vagy, mi szolgáid, hálával adózunk neked. Mennyei tróntermed angyaloktól hangos, mégis a mi imánk is füledbe veszed.

Ott vannak a Bibliában azok a próféták és apostolok, akik mindig készséggel rendelkezésre állnak. Mint Ézsaiás, aki még azt sem tudja, hogy mi lenne a nagy küldetés, de már előre jelentkezik: „Uram, itt vagyok. Mondd, mit kell csinálni?” (Ézs 6) Annyira lázba hozta az, amit látott, akit látott, annyira mélyen érinti az Istennel való találkozása, hogy úgy gondolja: mindegy mibe kerül, mit kell majd mondani, én ennek az Úrnak a küldöttje akarok lenni. Vagy ott van András, akinek azt mondja a korábbi mestere, Keresztelő János, hogy „odanézz, András, ő az, akiről beszéltem nektek”.

Egy évkezdő Erasmus napon, az egyik informatikus előadó azt mondta, hogy mostmár elképzelhető az, hogyha megmondjuk, hogy melyik a legjobb 100 prédikáció, akkor azok alapján egy olyan programot írnak, hogyha tetszőlegesen beírunk bármilyen bibliai igehelyet, akkor az egy gombnyomásra kidob egy prédikációt arra a textusra írodva.

Mennybemenetel vagy áldozócsütörtök? Melyik a helyes? Egy szerény kis hétköznapi egyházi ünnep, ami meghúzódik a nagy piros betűs sátoros ünnepek árnyékában, de amelyiknek jelentősége, teológiai mondanivalója több odafigyelést érdemelne.

Várták, hogy végre összeérjen „ez a világ” és az „eljövendő világ”, vagy ahogyan ők mondották, az „olám hazzeh” és az „olám habbá”. Várták, hogy végre trónralépjen a megígért Messiás-király, Dávid Fia, és végre elkezdje dicsőséges uralkodását...

Ünnepek előtt, sokszor kapok szépen felcímkézve, borítékban, húsvéti üdvözlőlapot, amin gondosan kiválasztott bibliai versek kíséretében, ünnepi jókívánságok állnak. Mindig jó lélekkel fogadom ezeket, tisztességesen meg is köszönöm, és be kell vallanom, jól esik, hogy ebben az e-világban még akadnak olyanok, akik e “régimódi” stílusban gondolnak felebarátaikra.

Az egyik izgalmas kérdés számomra a lelkipásztori szolgálatban az, hogy hogyan tudom elsősorban a magam számára lefordítani és átváltani az Ige üzenetét úgy, hogy az hasznos legyen. Heidelbergi Káténk nyelvhasználata úgy érzem, hogy feljogosít erre, amikor több kérdést is ezzel indít, hogy mi hasznod van abból, hogy tudod ezt vagy azt a hitigazságot.