Énekek: 90:8–9; 377:6–9

Textus: Zsolt 90:17a

Kedves testvéreim! Ma reggel a 90. zsoltár egyetlen gondolatára összpontosítunk, egy olyan kifejezésre, amely valamilyen oknál fogva szokatlan a mi dogmatikai, liturgikai és kegyességi gyakorlatunkhoz képest, és amelyet a ma „használatban lévő” bibliafordítások teljesen átértelmeznek – ezért is olvastam fel az alapigét a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadásából (ezen kívül még egy reformáció-kori fordítást találtam, amely a Károli Gáspárhoz hasonlóan a héber szöveget követi: Benczédi Székely István 1548-as zsoltárfordítását). Mivel a magyar fordítások (Már Heltai Gáspárral kezdődően) eltérnek a héber szöveg jelentésétől, éppen ezért elmondom héberül is ezt a kifejezést: נֹ֤עַם אֲדֹנָ֥י אֱלֹהֵ֗ינוּ = az Úrnak, a mi Istenünknek szépsége, ahogyan Károli eredeti fordításának veretes nyelvén hallottuk: „és légyen az mi Urunknak, Istenünknek szépsége mi rajtunk”. Benczédi Székely István fordítása ehhez hasonló: „és légyen a mi Urunknak, Istenünknek ékessége környüllünk”.
Ez a héber kifejezés a Zsolt 90:17-en kívül még egyetlen helyen fordul elő a Bibliában, a Zsolt 27:4-ben, ahol a zsoltárköltő ímigyen szól: „egy dolgot kértem az Úrtól, most is azont kérem, hogy lakhassam az Úrnak házában életemnek minden idejében, hogy láthassam az Úrnak szépségét, és látogathassam az Ő Templomát” (Károli, 1590). (Hasonlóképpen fordítja a Zsolt 27:4-et Benczédi Székely István is: „egy dolgot kírtem az Istentől, azt követtöm, hogy lakozzam az Úrnak házában életömnek minden idejében, hogy láthassam az Úrnak szípsigit, és látogassam az Ű templomát”).
Isten szépségének fogalmával már a Biblia legelső fordításai sem tudtak mit kezdeni, ezért például a Septuaginta a נֹ֤עַם kifejezést a 27. zsoltárba még úgy fordítja, hogy τερπνότης = „kellemesség gyönyürűség”, a 90. zsoltárban azonban már: λαμπρότης = „fényesség, ragyogás”. A zsoltárok könyvének Targumja nem Isten szépségét kéri, hanem az Éden kertjének gyönyörűségét… Megjelenik tehát az a szándék, hogy az Isten személyével kapcsolatos tulajdonságcsomagból kitöröljünk mindent, ami „antropomorf”. Ez az út vezet egy abszolút kép nélküli Isten ideájához. Mindenképpen így kell ennek lennie?
Nézzük meg röviden, mire is használja a Héber Biblia a נֹ֤עַם szót. A két említett zsoltárrészleten kívül 3x fordul elő a Példabeszédek könyvében (a Péld 3:17 szerint a megszemélyesített Bölcsesség útjai a szépség/kellemesség útjai, míg a 15:26 és 16:24-ben a szépség szavairól/szép szavakról van szó), 2x pedig Zakariás könyvében (11:7.10 – a szövegbeli pásztor két pálcát készít, egyiket נֹ֤עַם-nak, szépségnek, a másikat pedig egységnek nevezi). Igei formában pedig olyan entitásokkal kapcsolatban jelenik meg ez a szó, amelyek a gyönyörködés tárgyát képezik: egy termékeny földterület, a bölcsesség, Dávid számára Jónatán, az Énekek énekében a szerelmespár egyik tagja…
Ha szétnézünk az ókori Izrael környezetében, ott is találkozunk olyan megfogalmazással, amelyek egy-egy istenség szépségére utalnak. Most – mivel ehhez nagyon hasonló kifejezés található ott is– az ugariti mítoszvilágból Yarichu istenre gondolok, akinek egyik jelzője: na’aman ilim – az istenek legjóképűbbike, legszebb az istenek között. Ez jelenthette azt is, hogy az ugariti ember az istenség remekművű szobrát találta szépnek, amikor bement Yarichu templomába, de arra is vonatkozhat, hogy egy derült éjszakán föltekintett az égre és lenyűgözően szépnek találta, mondjuk a földközeli teliholdat, vagy az újhold után felbukkanó holdsarlót, és így hódolt előtte: „legszebb az istenek között”…
Marad tehát a kérdés: kívánhatjuk-e a 27. zsoltár költőjéhez hasonlóan, hogy életünk minden napján láthassuk az isten szépségét az Ő templomában? Kérhetjük-e a 90. zsoltár költőjével együtt, hogy Isten szépsége legyen velünk hétköznapjainkban?
Látni az Isten szépségét… Egyik zsoltárban ez a szépség a Templomban van jelen, amikor azonban a(z első) Templom már nem létezik, ez a szépség kijön a mindennapokba, és ott van Babilóniában is, a Kébár folyó partján, és megszólaltatja a fűzfákra akasztott hegedűket.
Meg kell tanulnunk meglátni Isten szépségét. A mai ige arra hív minket, hogy álljunk meg egy pillanatra, és gyönyörködjünk az Isten szépségében. Kérjük Istent, hogy az Ő szépsége mindennap ott legyen a mi életünkben, és váljon számunkra inspiráció forrásává: a szépséges/gyönyörűséges Isten jelenlétében széppé válhat a mi életünk is. Ámen