Karasszon István, aki kiválóan ismeri az ószövetségi bibliai teológia irodalmát, és aki az igazi teológusra jellemző kritikával követi azt is, hogy a korszellem és a teológiai kutatás eredményei (a vallástörténeti kutatások, majd pedig ezeknek formakritikai kiértékelése, illetve az újabb exegetikai eredmények) miképpen segítették elő, vagy éppen gátolták az ószövetségi teológiairodalom gyarapodását, ezt állapította meg egyik előadásában: a 20. század eleje nem volt aranykora a bibliai teológia megírásának, azonban az utóbbi két évtized folyamán „a bibliai teológia megírása nemcsak egy tudomány összefoglalása, hanem egy-egy nagy professzor is egy ilyen könyv megírása által látja betetőzöttnek a maga életművét” (ld. Walter Brueggemann teológiája. Kézirat, 2. és 4. old.; az előadás a Walter Brueggemann: Az Ószövetség teológiája. Prófétai lelkülettel szólni a bővölködés és szűkölködés idején témájú konferencián hangzott el a Kolozsvári Protestáns Teológián, 2012. április 24-én).
Karasszon István megállapítása Eszenyeiné Széles Mária ószövetséges professzor irodalmi tevékenységére is érvényes. Tudniillik ő is a Kolozsvári Protestáns Teológián folytatott oktatói tevékenysége után és a Partiumi Keresztény Egyetem konzulens professzoraként jelentette meg az Ige és történelem. A prófétai igehirdetés teológiája című bibliai teológiai könyvét 2002-ben, majd 2004-ben és 2008-ban még két bibliai teológiai kötettel jelentkezett: Értelem és bizalom. Izráel bölcsességirodalmának teológiája. Első rész: Bevezetés és Jób könyve; illetve: Értelem és bizalom. Izráel bölcsességirodalmának teológiája. Második rész: a Példabeszédek és a Prédikátor könyve, bölcselő zsoltárok és a deuterokanonikus bölcsességirodalom.
Ez utóbbi könyvét azzal a megjegyzéssel nyújtotta át kiadásra, hogy – magas életkorára való tekintettel – bizonyára ez lesz az utolsó nagyobb műve. Isten azonban nemcsak további esztendőkkel ajándékozta meg őt, hanem megtartotta szellemi frissességét is. Ő pedig, akit mindig a kitartó szorgalom jellemzett, s aki ismételten hangsúlyozta mind az ószövetségi, mind pedig az újszövetségi bibliai teológia fontosságát (A szinoptikus evangéliumok teológiájának alapkérdései címmel is jelent meg nagyobb lélegzetvételű tanulmánya; Református Szemle 1977, 408–425), e Szentírás szerinti felső korhatár utáni évekre is úgy tekintett, mint amelyeket a további alkotás kegyelmi lehetőségeként kapott.
Most e megtapasztalt kegyelemért egyaránt hálás és magát adósnak érző hívő ember igyekezetével állította össze az őstörténetek teológiájáról szóló könyvét, hogy ezzel is segítséget nyújtson mindazok számára, akik megérteni és megértetni óhajtják ezeket az annyira különleges és vitatott ószövetségi szövegrészeket.

Noha szerény képzettségem szerint nem az ószövetségi bibliai tudományokban vagyok jártas, mindazonáltal elvállaltam Eszenyeiné Széles Mária professzor könyvének lektorálását. Erre az ő, irányomban tanúsított bizalma és a tanítványi hála egyaránt kötelezett. Munkámban Balogh Csaba tanártársam volt segítségemre, akinek ezen a helyen is köszönetet mondok.
A teológiai szakkönyvek - hacsak nem exegetikai művek - általában a hivatalos és így az egyházi liturgiában is használt fordítások szerint idézik a Bibliát. Ez a könyv eltér ettől a bevett gyakorlattól, ugyanis az őstörténetek magyarázatai elé helyezett szövegrészletek Kecskeméthy István egyéni bibliafordításából származnak. Ezt mindenekelőtt az magyarázza, hogy a szerző kötelességének érezte tanulmányozni korábbi tanárelődje akkor még kiadatlan bibliafordításának kéziratát (ld. Kecskeméthy István, a bibliafordító; Református Szemle 1988, 561-574), és nagy tisztelettel tekint a Kolozsvári Teológia hajdani tudós professzorára, akinek a bibliafordítói és revideálói tevékenysége nemcsak végigkísérte teljes és igen termékeny teológiai munkásságát, hanem be is tetézte azt. A szerző szándékát tiszteletben tartva, a magyarázatba helyezett ó- és újszövetségi idézetek is egységesen a Kecskeméthy István Bibliáját követik; illetve az őstörténetekben előforduló neveket is az ő fordítása szerint használjuk.
A Tóra könyveinek rövidítéseinél (1-5Móz) szintén a szerzőhöz igazodtunk, eltérve a szokványos magyar megjelölésektől; ő ugyanis mindig latinul nevezte meg e könyveket (Gen, Ex, Lev, Num, Deut).

„Az őstörténetek koruk ‛öltözék’-ében jelennek meg. Sajátos a képanyaguk, koruknak képzetei, stílusuk, megfogalmazásuk és gondolatmenetük, de a kifejezési formák tartalma ugyanaz: az ősi hit ismerete és bizonyossága az egy, élő és cselekvő élő Úrról…, az Örökkévalóról. Ez a bizonyságtétel a mindenkori emberre tekint, és elévülhetetlenül fogalmazza meg a személyére és szolgálatára vonatkozó alapkérdéseket: ki az ember és mi végre rendeltetett a teremtett világba? Az őstörténetek ezekre a kérdésekre adnak mindenkorra érvényes feleletet - nekünk is a posztmodern korban” - írja a szerző az Összegzésben, s mi vele együtt reméljük, hogy az Őstörténetek teológiája segítséget nyújt mindazoknak, akik szakszerű válaszokat keresnek e különleges bibliai részek kapcsán felmerült kérdéseikre, s ugyanakkor világos és egyetemes etikai útmutatásokat is nyernek emberségük helyes és Istennek tetsző megéléséhez.

Kolozsvárt, 2012 júniusában
Adorjáni Zoltán