Institutul Teologic Protestant din Cluj îi găzduiește pe reprezentanții Asociației Naționale a Nevăzătorilor și Ambliopilor din Ungaria (Budapesta) și ai Asociației Maghiare din Transilvania pentru Persoane cu Deficiențe de Vedere (Székelyudvarhely/Odorheiu Secuiesc). Oaspeții noștri vor susține în cadrul ITP o prezentare despre ce putem face pentru ca toată lumea să poată participa în condiții egale la educație și la viața comunității bisericești.
Somfalvi Edit
Az előadás azt taglalja, mit jelent liturgusnak lenni a modern református egyházban, ahol Isten Igéjének elvárásai, a gyülekezet elvárásai valamint az emberi készségek és kompetenciák sokszor nem találkoznak, vagy nem egymással összhangban ki. A lelkipásztor sokszor találja magát kínos és kényelmetlen helyzetben, ha minden irányú elvárást magára nézve kötelezőnek tart. Milyen készségeket kell fejlesztenie és milyen kompetenciákat kell megszereznie a lelkésznek ahhoz, hogy „eredményes” liturgus lehessen, azaz hogy helyesen végezze a református egyházban az „élet istentiszteletét”.
Az előadás megközelítésében a tanítvánnyá létel és tanítvánnyá tétel egyidejű és egymást erősítő, vagy éppen kioltó feladatkör és folyamat. A lelkész nem tud nem példakép lenni. Élete vagy kívánatos és követendő példa, vagy langymeleg és elrettentő példa, de mindenképpen példa. Mihez kezd ezzel a létállapottal a lelkész? Hogyan tud felkészülni a „jópélda”-ságra. Melyek az eszközei, milyen segítséget talál könyvekben és emberekben ehhez? Egyértelmű-e a mérce, amihez fel kell nőnie, fel kell fejlődnie? Boldogulhat-e egyedül? Milyen emberi készségek és képességek segítik?
Napjaink egyik régóta tartó vitája az, hogy hány évesen konfirmáljanak fiataljaink. A nálunk előírt 13–14 éves kor sokak számára alkalmas (otthon van a fiatal a szülő családjában), de nem eredményes, mert gyakori a gyülekezetben aktív élet teljes elmaradása, a későbbi elviekben alkalmasabb, de nagy a veszélye, hogy ha nem konfirmál meg kamaszkorában, akkor fiatal felnőttként nem is fog. Mi a teendő?
Ez az előadás arra keresi a választ, hogy milyen szövegeket használunk hitvallástételre a Romániai Magyar Református Egyház liturgiájában, illetve azt vizsgálja, hogy azok valóban alkalmasok-e hitvallástételre? Műfaji és szövegelemzéssel vizsgáljuk meg a használatban levő „hitvallásokat” és megkeressük, melyek a liturgiába illő, műfaji és nyelvi követelményeknek egyaránt megfelelő hitvallási szövegek. A legelső keresztelési hitvallást a felnőtt keresztségben a püspök mondta, míg a keresztelendő csak ennyit: Hiszek.
Pages
