Vladimir Jankélévitch (1903–1985) a párizsi Sorbonne Egyetemének
morálfilozófia professzora volt három évtizeden keresztül, 1951-től kezdve. Egy olyan korban írt több ezer oldalt az emberi élet leglényegesebb dolgairól, az erényekről – a bölcsesség, bátorság, hűség, őszinteség, igazságosság, méltányosság, szerénység, alázat,
mértékletesség, önmegtagadás, megbocsátsás, szeretet valóságáról –, valamint mindezek ellenkezőjéről, a hazugságról és az aljasságról, amikor ezek a témák egyáltalán nem számítottak divatosnak. Az alábbiakban a megbocsátsásal kapcsolatos gondolatait mutatom
be, majd saját fordításban közlöm a Le pardon című művének két zárófejezetét.