Balogh Csaba

Lehet, hogy vannak akik úgy gondolják, hogy a pénz mocskos világának nem sok köze van az Istenhez és a keresztyén hithez. Én mégis azt mondom, hogy a pénz mögött is hitvallás van. A pénz általános kifejezője azoknak a földi javaknak, amelyekkel rendelkezünk. Éppen ezért az a mód, ahogyan a pénzünket forgatjuk, sokat elárul arról, hogy hogyan is állunk az Istenbe vetett hitünkkel. Volt már olyan ember, akinek minden kegyességén túlmenően ezen bukott meg a hite: gazdag ifjúk és öregek.

Ez a történet Jézus egy újabb csodatételét meséli el. A megelőző perikópa a megdicsőülés történetét hozza, ahol három tanítvány számára az Isten országa különös hatalommal jön el (a Mk 9:1 erre a rendkívüli eseményre utal). Mint oly gyakran a Bibliában, a hegy itt is az a hely, ahol Istennel találkozni lehet. A völgy az, ahol az ember él. A hegy az, ahol jó lenni; a völgy az, ahol vitatkozás van, betegség van, démonok vannak, kudarcok vannak.

Az egyházi év utolsó vasárnapjára alapigeként kijelölt perikópa Ézs 65:17-25 volt. A könyv olvasása rendjén azonban világossá vált számomra, hogy ez csupán apró részlete egy nagyobb szövegegységnek, amely az Ézs 63:7-65:25-ig terjedő szakaszt öleli át, és amely irodalmilag egy összefüggő egységet alkot. Ebből hallottunk részleteket a bibliaolvasás (lekció) rendjén. Az alapigeként felolvasott szemelvényeket is – református hagyományunknak megfelelően – ebben a nagyobb összefüggésben szeretném magyarázni.[1]

A világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket. Benjámin fiunk hat és fél éves és nagyon szeret lányokkal együtt játszani. Az oviban, ahová jár, van egy kislány, aki hozzá hasonlóan éppen most tanul írni. Egyszer ovi után Villőéknél (így hívják) volt, ahol a kis barátnő anyukája elmesélte, hogy Villő szemben sok más gyerekkel tükörírással ír (olyan írás, amit egy tükör elé tartva lehet kibetűzni). Az ő világában ez volt a természetes: nem szemből nézem és rajzolom a betűket, hanem úgy ahogy azok hátulról néznek ki.

Lekció: 1 Kir 19:19–21; Mk 2:13–17

Mária és Márta története egyike a legismertebb bibliai történeteknek. Az elbeszélés érthető, világos. De talán éppen ez az egyszerűség az, amely zavaró, vagy esetleg bosszantó. Ez is egy olyan Jézus-történet, amelyben egyszerűen lehetetlen semlegesnek maradni, úgy menni tovább, mint ahogy idejöttünk. Itt állást kell foglalni. S mind eközben mégis ott emészt belülről a sok kérdés: Végül is mi az, ami miatt Jézus elmarasztalja Mártát? Tényleg annyira tragikus ez a helyzet? Nincs egy kicsit eltúlozva ez az egész „Isten országa” ügy?

Lekció: Mikeás 6:1-2.9-16

Az igehirdetési tervnek megfelelően ezen a vasárnapon a Heidelbergi Káté 42. úrnapi tanítása van soron, amely a maga rendjén két kérdés feleletben a 8. parancsolatot magyarázza: Ne lopj! Miért kellene egy keresztyén közösségben ma erről beszélni? Nem ez-e a legegyszerűbb minden parancsolat között? Miért kellene osztani és szorozni? Eszembe jut egy rövid videó-bejátszás, amely évekkel ezelőtt ment a BBC-n. Egy óriási teremben az emberek konferenciára gyűltek össze azért, hogy megbeszéljék a globális felmelegedés problémáit.

Pages

Subscribe to Balogh Csaba