Balogh Csaba

Ott vannak a Bibliában azok a próféták és apostolok, akik mindig készséggel rendelkezésre állnak. Mint Ézsaiás, aki még azt sem tudja, hogy mi lenne a nagy küldetés, de már előre jelentkezik: „Uram, itt vagyok. Mondd, mit kell csinálni?” (Ézs 6) Annyira lázba hozta az, amit látott, akit látott, annyira mélyen érinti az Istennel való találkozása, hogy úgy gondolja: mindegy mibe kerül, mit kell majd mondani, én ennek az Úrnak a küldöttje akarok lenni. Vagy ott van András, akinek azt mondja a korábbi mestere, Keresztelő János, hogy „odanézz, András, ő az, akiről beszéltem nektek”.

Az Exodus 4,24–26 egyike azoknak az ószövetségi történeteknek, amelyek a mai bibliaolvasóban kérdések sorozatát indítják el. Ez a rövid epizód egy félelmetes Isten képzetét tárja elénk, aki látszólag minden ok nélkül tör rá a néhány sorral előbb komoly feladattal megbízott Mózesre azzal a szándékkal, hogy megölje őt. Sem ez az epizód, sem annak közvetlen kontextusa látszólag nem ad magyarázatot erre a szokatlan isteni megnyilvánulásra. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy e történet eredeti formája a 4,19.24-26 versekből állt, s Exodus 2,23a közvetlen folytatása lehetett.

A Babilonba elhurcolt júdaiak életének egy-egy mozzanatát, szellemi kontextusát az Ószövetség is feljegyzi (pl. 2Kir 25,27-30; Zsolt 137; Jer 29; Ez; Ézs 40-55). Ezeket a bibliai forrásokat kiegészítik, adott esetben árnyalják, ám mindenképp új perspektívából világítják meg azok az újbabiloni szövegek, amelyek korábbi és újabb ásatások nyomán kerültek felszínre.

This collection of studies going back to a conference held in 2015 in Jerusalem aims to show that there is a clear continuity of the Isaianic tradition beyond the era of the eighth-century prophet. In comparison to other books of the Old Testament, Isaiah has been one of exceptional influence throughout the centuries. The ten essay included here underline this statement from various perspectives, dealing with the reception history of Isaiah in different periods. Below I present a short overview of its content with several remarks appended to each study.

Az úrvacsorához kapcsolódó bibliai részt hagyományosan az Ágendáskönyvből szoktuk felolvasni. De miért lenne ez probléma? – kérdezhetné valaki, hiszen az Ágendáskönyv is ugyanazt a szöveget tartalmazza, mint a Szentírás. Ez igaz, viszont itt nem található meg az a tágabb kontextus, amely reformátori írásmagyarázati elveink szerint fontos szerepet játszik minden bibliai szöveg megértésében.

Sok szövegben úgy jelenik meg Izrael mint a világ többi népe közül kiválasztott nemzet, aki az ő Istenével egy kizárólagos utazásra váltott menetjegyet. Egy toleranciára épülő társadalom akár veszélyesnek is tekintheti ezt az enkláveteológiát, főként akkor, ha az itt megjelenített szövegeket és szemléletmódot valaki a mai társadalomra nézve is irányadónak tekintené.

Ebben a tanulmányban két olyan vitatott szövegrészt vizsgálok meg Habakuk könyvéből (Habakuk 1,5 és 2,5), ahol a Masszoréta Szövegnél korábbi verziók egy, a masszoréta hagyománynál korábbi szövegvariánsba engednek betekintést. Az elemzésben Habakuk könyvének két legrégebbi tanúját hívom segítségül, a Septuagintát és a qumráni Habakuk pešert (illetve elemzem a hasonló irányba mutató szír Pesittát is). Az elemzésre kerülő szövegrészek esetében nagy valószínűséggel nem kései, hanem korai olvasatokról kell beszélnünk.

A jelenleg elérhető bibliai szövegelemzést segítő programok közül a Logos kétségtelenül az élvonalbeli szoftverek között található.

A Logos alapverziója ingyenesen letölthető (innen). Az alapcsomag néhány ingyenes modullal jön, de tetszés szerint tovább bővíthető kiváló modulokkal, fizetés ellenében. A program keretében közzétett anyag viszont nagyrészt idegen, főleg angol nyelvű, magyar nyelven csak a Revideált Károli (1908) fordítás elérhető.

Jób 42,1-6 Jób Istennek címzett utolsó, ebben a retorikai funkcióban második válaszát tartalmazza (Jób 40,3-5-ben található egy első válasz). Önmagában véve ez az elhelyezés is kiemelt jelentőséget kölcsönöz ennek a perikópának a könyv összefüggésében, és ezért különös figyelmet igényel az olvasó részéről, akinek viszont a szöveg értelmezését tekintve rendkívül nehéz dolga van. Az egyes szavak pontos jelentésének megfejtése még a kisebbik gond.

The Book of Habakkuk is well-known for using a very sophisticated language in terms of semantics, poetics, or rhetorical structure, causing tremendous difficulties to later interpreters, both ancient and modern. For this reason, from a diachronic perspective, textual deviations from the canonical Massoretic tradition could be mere relics of the perplexity of confused translators or scribes.

Pages

Subscribe to Balogh Csaba