Az egyházban ma is intenzíven jelentkező identitáskérdés része annak a válaszkeresésnek, mely össztársadalmi szinten érzékelhető. Egyház és világ kapcsolatának kérdése már az ősegyháztól kezdődően központi kérdése volt a teológiának, de annyira hangsúlyos, mint a huszonegyedik században csak az ősegyház idején volt. A keresztyénség kezdetén eltűnt az emberek körülmetéltre és körülmetéletlenre, görögre és barbárra való felosztása, de megjelent a missziós szempontból elengedhetetlen hívők és hitetlenek, egyház és nem egyház közötti különbségtétel. Az apostoli egyház, mely önmagát egyrészt a világgal szemben, másrészt a világért munkálkodó közösségként határozta meg, a mindennapok sokszínű eseményeiben élte a dialektikus kapcsolatot azzal az entitással, melytől részben elhatárolódott, de amelyet fel is vállalt akkor, amikor felelősségteljesen munkálkodott annak változásáért. Az elhatárolódás és azonosulás kérdése ma is aktuális. Milyen azonosulás és elhatárolódás szükséges a huszonegyedik században? Azaz meddig mehet el vagy meddig menjen az egyház vagy az abban élő? Hogyan lesz a misszió kimozdulássá a belső komfortlétből? Milyen kapcsolódási lehetőségeink vannak?