Az Adorjáni Zoltánnak odaítélt díjra vonatkozó határozatot Mile Lajos főkonzul olvasta fel, a laudációt Buzogány Dezső mondta el. Az alábbiakban ennek a laudációnak a szövegét közöljük.

***

Egyházi, sőt hívő emberekként azt tartjuk, hogy egyedül Istené a dicsőség és őt illet meg minden dicséret. Valamikor régen a humanizmus elfeledkezett erről, és az embert állította a talapzatra: nagyszerűségét, erejét, bölcsességét, eszességét kezdte el dicsőíteni és magasztalni. De menetrendszerű pontossággal megérkezett a reformáció és korrigálta ezt a kilengést. Azóta, legalábbis nálunk, protestánsoknál, az embert leemeltük az emelvényről és helyébe a Teremtőt tettük. Ezért mindig gondot jelent számunkra, ha valakinek az érdemeit kell méltatni, netán magasztalni. Gondot jelent, mert zavarban vagyunk: nem igazán tudjuk, kit is kell voltaképpen dicsérnünk. Ezt a patthelyzetet így szoktuk feloldani: ha valakinek a erényeit látjuk, akkor is Istent dicsérjük, merthogy Isten használta fel őt eszköz gyanánt. Adorjáni Zoltán is az ő eszköze, és én tudván tudom, hogy ő nem vár el semmiféle dicséretet, mert Krisztus szavához tartja magát: csak azt tettük, ami kötelességünk volt. Mégis megérdemli a dicséretet. Nem azért, amit tett, mert azt kötelessége volt megtenni. Hanem azért mert felismerte és vállalta a küldetéssel járó felelősséget: a neki adott ajándékokat ne tékozolta el, nem ásta a földbe, hanem bőségesen kamatoztatta. Jól tudta, hogy számot kell adnia arról, hogyan sáfárkodott a rá bízott kincsekkel. Nos, ezért kell őt tisztelnünk. Ennek a sáfárságnak a stációi pedig önmagukért beszélnek.

Közel hatvan évvel ez előtt Désen látta meg a napvilágot, sokgyermekes lelkészi családban, 1956 novemberében. Elemi és középiskolai tanulmányait Désen és Kolozsvárott végezte, a teológiai tanulmányokat 1980-ban zárta le. Két lelkészi stáció után (Melegföldvár és Páké) tovább folytatta elkezdett tanulmányait a Stipendium Bernardinum jóvoltából Urechtben (1990-91), majd legmagasabb fokon lezárta a Debreceni Hittudományi Egyetem doktori iskolájában 2004-ben, ahol 2005-ben megvédte a therapeuták kegyességéről írt doktori értekezését. Megszerzett ismereteit több területen is kamatoztatta.

1. Egyetemi oktatóként. Az 1991-ben a klasszikus nyelvek (héber, görög) előadója lesz a Protestáns Teológiai Intézetben, mely feladatát 2009-ig tanársegédi majd adjunktusi minőségben látta el, 2009-ben előadótanár lett, 2014 őszén pedig egyetemi tanár. 1998-tól óraadói minőségben tanít a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán is. 2006-tól máig a Protestáns Teológiai Intézet Református Karának a dékánja. Nyelvi lektori megbízatása mellett előadásokat tartott és tart az inter-testamentális korról, és újszövetségi egzegézist tanít, illetve az állami egyetemen görög szemantikát. Oktatói tevékenységét nemcsak szűkre szabottan végezte és végzi, hanem kiterjeszti a két Intézeten kívülre is: előadott az Ifjúsági Keresztyén Egyesület vezetőképzőjében, oktat a lelkészek posztgraduális képzésében. Egyetemi oktatói minőségénél fogva hivatalból tagja a Coetus Theologorumnak (Teológia Tanárok Közössége), a Collegium Doctorumnak, az MTA kültestületének, tudományos munkássága elismeréseképpen tagja a Romániai Biblikusok Egyesületének, állandó résztvevője, előadói minőségben is, a Szegeden évente megrendezett biblikus-konferenciának.

2. Egyháztársadalmi és közösségi szolgalat. 2001-től tagja a Romániai Református Egyház Zsinata Teológiai és Ökumenikus Bizottságának, 2002-től az Agnus Media Alapítvány kuratóriumi tagja, 2006-tól tagja az Erdélyi Református Egyházkerület Közgyűlésének és dékáni megbízatásánál fogva tanácskozási joggal az Igazgatótanácsnak, 2013-tól a Romániai Református Egyház Zsinata Állandó Bizottságának.

3. Tudomány és sajtó. Adorjáni Zoltán szakmai munkásságának talán a legnagyobb része ezen a területen kamatozik. 1992-2002 között az Erdélyi Református Egyházkerület havi lapjának, az Üzenetnek a gyermekrovatát szerkesztette, 1998-99 között az újra indult Ifjú Erdély, 2000-2003 között pedig a Református Család főszerkesztője volt, 2001-től a Református Szemle főszerkesztője, 2010-től pedig a Studia Doctorum évente megjelenő tanulmányköteté. Több ezer oldal szerkesztett anyag. Tudományos munkásságának értékelésére nem vállalkozhatok, mert szakterületünk nem egyezik, de néhány adat beszédes e tekintetben. 2004-2010 között 5 önálló kötetet jelentetett meg. Szakterületén 1999-2008 között 4 kötetet szerkesztett, 1996-2014-ig 22 tanulmányt írt meg, 9 szaktanulmányt publikált külföldön, 12 konferencián tartott előadást. Szakterületén kívül 9 könyvet szerkesztett, 18-at lektorált, 171 tudósítást, hírt, ismeretterjesztő írást közölt. Emellett 2012-2014 között 5 doktori tézist elbíráló bizottságának volt a tagja.

Az elmondottak, természetesen, csak felvillantott jelzések, a jéghegyek csúcsai, hiszen sem az alkalom, sem a laudáció műfaja nem teszi lehetővé számomra, hogy életművét a maga terjedelmében és mélységében végigelemezzem – mellékesen nem is az én feladatom, nem vagyok szakmabeli. Az én tiszten itt csupáncsak annyi, hogy meggyőzzem a jelenlévőket: jó helyere került ez a kitüntetés. És meg vagyok győződve, hogy elmondottak után ezt mindenki így is érzi. A felsorolt száraz adatsorból egyértelműen kiderül, hogy Adorjáni Zoltán vállán sok kereszt van, amelyeket évek, sőt évtizedek óta kitartással hordoz. Most még egy kerül oda az előbbiek mellé. Ennek a hordozása viszont már biztosan nem jár olyan nagy erőfeszítéssel, mint az eddigieké. Viselje jó egészségben, megérdemelte. Megérdemelte, mert felismerte, hogy az Istentől kapott számtalan kegyelmi ajándék felelősséggel jár és ezt a felelősséget vállalta. A dicséret és a dicsőség Istené, Adorjáninak pedig marad továbbra is a munka. A munka Isten ügyéért. Mert nincs annál nagyobb megtiszteltetés, és annál nagyobb dicsőség, hogy Isten a maga ügyének intézésére méltat.