Egy 21 éves fiatalember kigondolt egy játékot, melyben a céltalan vagy egyszerűen kalandvágyó kortársaknak különböző feladatokat, megbízatásokat ad és azokat teljesítve léphetnek egyre magasabb szintre, melyeken feltétlen engedelmességet tanúsítva, önmagukban vagy másokban tesznek kárt, mígnem a teljes engedelmességet követve az utolsó szinten meghozzák a legnagyobb áldozatot, öngyilkosságot követnek el. A játék szimbóluma és egyben neve is: Kék Bálna. A virtuális közösség egyre növekedik, oldalhajtásai vannak más-más néven. A kigondolója azt nyilatkozta, hogy nem érez lelkiismeretfurdalást, mert azok, akik öngyilkosságot követtek el a játékmester, a mentor utasítására, azok boldogan haltak meg.

Egy 33 éves fiatalember, 30 évesen el kezdett tanítani és nemsokára tanítványi sereg gyűlt köré, előbb 12, aztán 70 tanítványból álló közösség, aztán távolabbi vidékekről is csatlakoztak hozzájuk, akik már közvetlenül nem ismerték a Mestert. Szimbólumuk szintén egy hal volt, görögül Ichtüsz: Jézus Krisztus Isten Fia a Megváltó, amit kis idő után inkább a kereszt váltott fel, hiszen a Mester kereszthalált halt, de manapság az autókra ragasztják a hal szimbólumát a keresztyének. Az idők folyamán többen vállalták a mártírhalált, így tettek bizonyságot hitükről, Istenükről.
A két történet sok mindenben hasonlít egymáshoz, mégis a leglényegesebb dolgokban különböznek egymástól. A gyilkos játék kitalálója, jóllehet azt állítja magáról, hogy értelmet adott sok céltalan fiatalnak, de csak szisztematikusan felőrölte egyéniségüket és gépemberként hajszolta őket az öngyilkosságba. Ezzel szemben Jézus Krisztus, úgy gyűjtött maga köré tanítványokat, hogy azok, megőrizhették egyéniségüket. Nem parancsra, hanem ha a történelmi helyzet vagy a status confessionis úgy követelte, vállalták akár a mártírhalált is.

Több hazugság, csúsztatás is van a Kék bálnás történetben, egyet tudatosan én vittem bele, kicsit azzal a szándékkal, hogy teszteljem a hallgatóságot, hány ember hiszi el azt, amit valaki magabiztosan állít, még hogyha hülyeség is az. A bálna az nem hal, hanem vízben élő emlős. Minden hal a vízben él, de nem minden vízben úszkáló élőlény hal. Nem mindenki megváltó és üdvözítő, aki megváltást és üdvözülést ígér.

Jézus Krisztus nem másokat küldött halálba, hanem önmagát áldozta a világ bűneiért. A Kék bálna hadművelet, mert játéknak nem játék, ezért egyszerűen agymosás és bűncselekmény. Kitalálója azt bizonyította be, hogy az emberi butaság határtalan és az uralomért, a mások feletti uralomért, hatalomért, az emberek képesek bármit megtenni.
Alapigénkben is uralkodásról van szó. Mit jelent az uralkodás? Talán először a negatív zöngéi jutnak eszünkbe, ami a kiszipolyozás, a nép megsarcolása. De egy jó uralkodó védelmet, oltalmat, a kibontakozás lehetőségét nyújtja alattvalóinak.

Krisztus azért halt meg, hogy mind élőkön, mind holtakon uralkodjék, vagyis nincs olyan terület, ami fölött ne lenne hatalma.

Az ezt megelőző versekkel, ha élünk az Úrnak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg, azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk, ezzel az igével áldott meg Édesapám a lelkésszé szentelésemkor. A mai alapige az én olvasatomban az, ami az áldás után következik. Egyik tanítómesteremtől hallottam azt a gondolatot, hogy a mai korok lelkészének egyik, talán legfontosabb feladata az, hogy Isten áldását felismerve az életében, tudja megosztani azt másokkal. Könnyű áldást osztani palástban a szószékről, de a hétköznapi életben meg tudjuk-e osztani másokkal az Istentől kapott áldást? Tudunk-e áldáshordozók, áldottak és áldást megosztókká lenni?

Próbáltam egy kicsit utánanézni annak, hogy a tanítványok, az apostolok hogyan prédikáltak, hogyan tettek bizonyságot hitükről. Hogy osztották meg másokkal az áldást, az isteni üzenetet? Miben rejlett a beszédük ereje? Ahány beszéd annyiféle, még az ismétlődő beszédek között is vannak árnyalati különbségek, de az szinte mindegyiknél egy közös elem, hogy az aktuális hallgatóságot foglalkoztató témáknál próbál kapcsolatot teremteni. Azokról a kérdésekről szól, amelyek foglalkoztatják a jelenlévő embereket. Nem úgy nagy általánosságban az emberiség nagy kérdéseiről beszélnek, hanem a jelenlévők egzisztenciális kérdéseiről.

Egy másik közös pont ezekben a beszédekben az, hogy amikor elérkeznek a feltámadásról szóló tanításig, bizonyságtételig, akkor ez rendszerint vízválasztónak bizonyul. Amíg a történelmi eseményekről vagy az Írás magyarázatáról van szó, addig figyelmesen hallgatnak, de a feltámadásról szóló bizonyságtétel általában aktiválja, állásfoglalásra kényszeríti a hallgatóságot. Majd még meghallgatunk, majdnem ráveszel, hogy higgyek, mit cselekedjünk atyámfiai.

Érdekes módon, a mai alapigénk is egy látszólag érdektelen, de mégis sokakat foglalkoztató kérdéstől, az evéstől jut el egy komoly teológiai tanításig.

Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon, mint élőkön uralkodjék.

És akkor mi van, hol érint engem ez a teológiai tanítás egzisztenciálisan? Elhangzik egy megállapítás, hogy Jézus Krisztus meghalt és feltámadott és megelevenedett és ha akarom elhiszem, ha akarom nem. Hogy befolyásolja ez az életemet? Szerintem úgy, hogy a mondat folyatódik, azért történt mindez, hogy élőkön és holtakon uralkodjék. És ez meghatározza az életemet, életvitelemet, hogy mit gondolok arról, hogy ki az, aki uralkodik? Ki az Úr? Mi az én viszonyom ehhez az Úrhoz? Tudom-e átengedni őneki az irányítást életem fölött? Ha tudom, ki az uralkodó, akkor tudom azt is, hogy kire kell hallgassak, ki az, akinek szavára adok. Aki uralkodik, annak hatalma van: Jézus úgy beszélt, mint akinek hatalma van. De ő ezzel a hatalommal nem élt vissza, nem szállt fejébe a dicsőség, hanem ezzel a hatalommal szolgált és a legnagyobb áldozatot vállalta.

Aki az új fordítású Bibliát használja, az észrevehette, hogy ott nem ez a hármas felsorolás van, hanem csak az, hogy meghalt és életre kelt. Károli szerintem nagyon helyesen felbontja ezt a kifejezést két különböző mégis összekapcsolódó fogalomra: feltámadt és megelevenedett. Azért mondom ezt, mert valóban ezt jelenti az eredeti görög szó. Ha csak azt olvassuk, hogy életre kelt, akkor talán még akad olyan, aki úgy értelmezi, hogy magához tért, hogy talán nem is halt meg ténylegesen Jézus, csak tetszhalott állapotban volt a kínzások következtében, de aztán életre kelt. Azt is mondják, hogy a feltámadásról szóló rész csak betoldás. Én is azt mondom, hogy valóban, a feltámadás egy betoldás, egy mennyei nagy betoldás, ami nélkül egy nagy lyuk, üresség tátongna életünkben. Jézus Krisztus halála és feltámadása tölti be, szünteti meg azt a nagy szakadékot, ami Isten és ember között keletkezett.

Jézus nem tetszhalott állapotban volt, hanem ténylegesen meghalt, hogy ténylegesen feltámadhasson és megelevenedjen. Krisztus nemcsak életünkben, hanem halálunkban is Urunk. Van olyan, hogy erről megfeledkeznek emberek és előfordul az, hogy a holtak uralkodnak az élőkön, nem tudnak az élők szabadulni a befolyásuk alól. De ha tudjuk, hogy akár élünk, akár halunk az Úréi vagyunk, akkor azt is tudjuk, hogy mivel az Úréi vagyunk, ezért élünk és halunk. Az, hogy az Úréi vagyunk, ennek köszönhetően élhetünk igazán boldogan, felszabadultan és halhatunk meg félelem nélkül. Kicsit úgy, ahogy Gyurkovics Tibor írta egyik versében (Istenem):

Nem félek a haláltól.
Megállok vele szemben.
De mikor lesújt rám,
Isten, ölelj meg engem.

Mi sokszor vagyunk, ha nem is tetszhalott, de tetszélő állapotban. Úgy teszünk, mintha élnénk. Megmagyarázzuk, hogy mik a jelei, bizonyítékai annak, hogy még élünk. Gondolkodom, tehát vagyok. Kételkedem, tehát vagyok. Vásárolok, tehát vagyok.

Ha személyes hitvallásunkká lesz Pál apostol bizonyságtétele, életünkben és halálunkban az Úréi vagyunk, akkor kiegészíthető az életbizonyítékok sora ezzel is, hogy mivel az Úré vagyok, hiszek. Hiszek, tehát vagyok. Credo, ergo sum. És ehhez a hitvalláshoz ez a felismerés vezethet el, ha tudom, hogy ő életemben és halálomban is hatalmas Úr.
A Halkirály az nem a bálna, hanem az Ichtüsz. Jészusz Krisztosz Theou Hüiosz Szótér. Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó. Ámen