Tavaszy Sándort az 1920-as években egyszerre éri két alapvető hatás: egyrészt a dialektikus teológia, amelyből az egyház közéleti jelenlétből való visszahúzódása fakadna, másrészt az erdélyi magyarság kisebbséggé válása, amely éppen az ellenkezőt követeli meg az egyháztól. A kettő összeegyeztetésére irányuló teológiai kísérletei ma is inspirálók arra nézve, hogy mi a teológia, mit jelent teológusnak lenni.
1. szekció
Dr. Zalatnay István, református lelkész (Erdélyi Gyülekezet, Budapest), egyetemi docens, KGRE Bölcsészettudományi Kar
Előadásunkban – László Dezső jelzőivel élve – „a hagyományos erdélyi magyar tudományosság doyen-je, great old man-je”, a teológus-filozófus Tavaszy Sándor (1888–1951) bölcseleti és közéleti munkásságát igyekszünk összefoglalni. A teológia és a tudományegyetem professzoraként, a dialektika teológia és az egzisztenciafilozófia első erdélyi képviselőjeként, ugyanakkor püspökhelyettesként, EME elnökként, tudományos folyóiratok szerkesztőjeként, az Erdélyi Helikon és az Erdélyi Kárpát Egyesület tagjaként tekintélyes filozófiai-közéleti életművet hagyott maga után.
Oldalak
