Intézetünk idén március 7-én szervezte meg az éves, képzését népszerűsítő és bemutató nyílt napját. A rendezvényen 132 diák és 18 kísérő lelkipásztor, tanár vett részt.

Milyen a teológián? Milyen a teológusok élete? – merülhet fel a kérdés a diákban, aki érdeklődik a teológia iránt, vagy egyszerűen csak kíváncsisággal gondol arra, hogy hogyan is zajlik az oktatás és milyenek a teológusok mindennapjai. A nyílt napon ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni a teológus közösség és tanáraink. Lehetőségünk nyílt arra, hogy egy napot együtt töltsünk, főként középiskolás diákokkal, és igyekeztünk betekintést nyújtani minden érdeklődő számára a teológuslétbe és a diákok mindennapjaiba.

A regisztrációt követően a díszteremben az Intézet zenekarának játéka fogadta a középiskolás diákokat. Ifjúsági dalokkal alapozták meg a hangulatot egy egészen különleges atmoszférát teremtve. Néhányan be is kapcsolódtak az éneklésbe.

Az esemény áhítattal folytatódott, ahol Győrfi Szabolcs János 4. éves teológus-hallgató Jer 1,4–10 alapján hirdette az igét. Igencsak hangsúlyos gondolatként jelent meg, hogy nem maga az ember választja a szolgálatot, bár sokszor úgy tűnhet. Jeremiás elhívástörténetén keresztül az áhítatot tartó diák megemlítette, hogy Isten egy adott feladatra formált születésünktől fogva, ami sokszor küzdelmekkel és vívódásokkal jár, és igen gyakori, hogy az ember kibúvókat keres, de Isten türelmesen válaszol. A félelmek és kétségek közepette, tudva azt, hogy óriási felelősség van rajtunk, bizton állíthatjuk, hogy az Úr igazságát semmiféle földi hatalom nem írhatja felül. Az ifjúsági énekek után az áhítaton már orgonaszó kísérte az egybegyűltek éneklését.

Dr. Kovács Sándor, az Intézet rektora, köszöntötte a nyílt nap résztvevőit, és hangsúlyozta reményét, hogy a rendezvény mottója – „Legyetek egy napra teológusok” – nem csupán egyetlen nap élményét jelenti majd számukra, hanem egy hosszabb út előszobája is lehet. Bízik benne, hogy az érdeklődök közül sokan nemcsak erre a napra, hanem évekre is a teológia tanulmányozása mellett döntenek, ezzel megalapozva lelkészi szolgálatukat. Befejezésül nyitottságra és kíváncsiságra buzdította a diákokat.

A rektor úr köszöntője után egy fórumbeszélgetésre került sor, ahol Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület újonnan megválasztott püspöke, s ugyanakkor az egyháztörténeti tanszék professzora válaszolt a diákok által feltett kérdésekre. A fórumbeszélgetés moderátora az esemény főszervezője, Kató Szabolcs Ferencz volt. Ő nyitotta meg a beszélgetést az első kérdéssel, amely az egyház jövőjére irányult: mire számíthatunk, hogyan alakul az egyház helyzete a következő tíz évben? A kérdésre optimista hangvételű válasz érkezett, miszerint az egyház továbbra is létezni fog, azonban időről időre új kihívások merülnek fel, amelyekre meg kell találni a megfelelő válaszokat. Ebben nagy segítséget nyújt a teológiai képzés, valamint a tanárok felkészítő munkája. Elsődleges feladatként szó esett az igehirdetésről, de felmerült a különböző korcsoportokkal való foglalkozás fontossága is. Döntő jelentőségű tényezőként merült fel a közösségszervező képesség, ugyanakkor hangsúlyozta a püspök úr, hogy napjainkban a pályázatok is fontos szerepet játszanak a lelkipásztori szolgálatban. A részvevőkben felmerülő kérdésre, miszerint hogyan fedezheti fel elhívását az a fiatal, aki kétségekkel küzd, a püspök úr így válaszolt: nincs két egyforma elhívástörténet, mindenki saját, egyedi úton talál rá hivatására. Kiemelte, hogy az elhívás Istentől kell érkezzen, és amennyiben meg is van ez az elhívás, semmiképp sem szabad elhamarkodottan dönteni, mivel az elkövetkezendő 40 év egy gyönyörűséges, de megterhelő szolgálattal fog telni. A fiatalokat érdekelte a püspök úr véleménye az ifjúsági énekekről, aki elmondta, hogy az egyház támogatja ezek használatát, azonban nem szabad elfeledkeznünk a hagyományos énekeskönyvünkről sem, hiszen az is hozzátartozik identitásunkhoz. Végszóként a nemzeti önazonosságunk fontosságáról is szó esett, valamint arról, hogy ragaszkodnunk kell hitvallásainkhoz, amelyek meghatározzák a teljes egyházi életünket.

Jókedvvel és némi izgalommal oszlott négy kiscsoportra a társaság, és megkezdődtek a próbaórák, melyeket Tódor Csaba, Éles Éva, Horváth Levente és Simon János tartottak.

Tódor Csaba tanár úr Mit tanulunk a teológián? című előadásában nagyvonalakban felvázolta oktatásunk felosztását. Elmondta, hogy a teológia nem Isten lényével, hanem Isten fogalmával foglalkozik, ami segít megérteni Istent a világban. A (próba)óra a tőle megszokott humorral volt fűszerezve, és miután ismertette a teológia 6 évének menetét megemlítette a kolozsvári ősz szépségét, amikor is félév közben lazítani lehet, ugyanakkor kiemelte a kemény telet is, amikor egy hónapig könnyek között várjuk a jobb időket (és nem csak az időjárás miatt).

Éles Éva tanárnő Új ég, új föld címmel tartott próbaórát. Az óra elején megosztott néhány gondolatot a diákokkal a személyes elhívástörténete kapcsán, kiemelve azt, hogy mennyire sokat jelentett neki a felismerés, hogy Isten feltétel nélkül szeret. Szó esett arról, hogy hogyan lehet egységesíteni a Szentírásban leírt történeteket. Egy újszövetségi kutató nyomán hallhattak a diákok a dráma metaforáról, amelynek keretében az egész Szentírás egy hatfelvonásos színdarabként is felfogható. Igazán megragadó gondolat volt, amikor a tanárnő a hit mozdulatáról beszélt, aminek keretében belehelyezkedhetünk Isten történetébe, mert vannak még üres lapok. Ezt a gondolatot - igen találóan - a Szentírásban található üres lapokkal szemléltette az előadó.

Lehetőség nyílt egy igencsak interaktív próbaórán is részt venni Horváth Levente tanár úrral, aminek a keretein belül arra kereshették a diákok a választ, hogy Hogyan valósulhat meg az érzelmi intelligencia fejlesztése a Heidelbergi Káté segítségével?. Olyan szemléltető eszközökkel és példákkal operált az előadó, amelyek által erőteljessé és szemléletessé vált mindent mondat, miközben jó hangulat uralkodott és mindenki képes volt feloldódni és önfeledten részt venni minden játékban, kihívásban. Elhangzott, hogy a Káté megértése érzelmi segítséget is nyújt és nagy egyetértés volt abban, hogy erre szükségünk is van. A három nagy létkérdés is górcső alá került, továbbá az, hogy az ezzel kapcsolatos szorongásaink közepette fontos, hogy Istenbe kapaszkodjunk.

Simon János tanár úr Családi konfliktusok a felszínen és a mélyen címmel tartott lelkigondozás próbaórát, melyben először is a lelkigondozást úgy határozta meg, mint támogató szakmát és elmondta, hogy a teológiai oktatás egyik célja az, hogy jó lelkigondozókat neveljen. A lelkigondozás segít abban, hogy azt is meglássa az ember, amit első pillantásra nem vesz észre. A diákok számára elmondta a kommunikáció három szintjét, mely az informatív közlés, érzelmi szint és a kapcsolati szint, illetve ezeket a szinteket példákon keresztül szemléltette. Az órát a résztvevők mély érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták végig és ugyan a tanár úr komoly fejtörést okozó témát érintett, mégis úgy tudta feldolgozni, hogy az könnyed és érthető volt mindenkinek számára.

Ezt követően a „TH-túra” programpont következett, aminek keretein belül az épület minden apró és jelentős pontját megismerhették a diákok, többek között a dísztermet, a tantermeket, bentlakási szobákat és a könyvtárat is, ahol Kurta József könyvtáros tartott egy rövid bemutatót az érdeklődőknek, megtekinthették a titokzatos „fekete és fehér lyukat”, a rengeteg tablókép között pedig az úgynevezett és méltán híres százas évfolyam tablóképét is megcsodálhatták.

Ebéd előtt, zárásképp pedig a részvevők kérdéseiket fogalmazhatták meg a teológusok felé. A kiscsoportos beszélgetéseken többek között szó esett arról, hogy vannak-e megkülönböztetések/súrlódások női és férfi hallgatók között, arról, hogy hogyan működik a legáció-választás, szó volt az Erasmus program nyújtotta lehetőségekről, illetve felmerült az a kérdés is, hogy el lehet-e végezni a teológiát házasságkötés után, és ha igen mennyire számít ez „nehezítő körülménynek”.

A nap záróakkordjaként sor került a közös étkezésre, végül pedig miután betekintést nyertek a fiatalok abba, hogy milyen a teológuslét, sokan azzal reményteljes kijelentéssel léptek ki az Intézet falai közül, hogy jövőre is visszajönnek és újra górcső alá veszik. Istené legyen a dicsőség!

Újlaki Vivien, Dániel-Márton Levente
teológus hallgatók

Az unitárius kar a felekezetéhez tartozó hallgatóknak további délutáni programokat szervezett. Ebéd után találkoztak ft. Kovács István püspök úrral, akivel egy érdekes beszélgetésben lehetett részük. A diákok a diákok a beszélgetés folyamán többször is jelét adták annak, hogy érdeklődnek a lelkészi pálya iránt, és néhányuk az indíttatásáról is mesét, mi vezérelte őt ide, miért szeretne erre a pályára lépni. Ezután a püspök úr megmutatta a fiataloknak az Egyházi Képviselő Tanács termét. Majd egy vezetett sétára került sor, amely során a fiatalok kicsit megismerhették a bentlakást. Délután LángÓl ifjúsági, zenés istentiszteleten hallgathatták meg Költő Csenge harmadéves teológiai hallgató gondolatait. Istentisztelet után Ilkei Lóránd, a Délnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség lelkészének előadásán vettek részt a fiatalok, amely a szórványban levő gyülekezetépítésről szólt. Az előadás után közös vacsorára került sor az unitárius kar tanáraival és a teológiai hallgatókkal. A vacsorát játékest követte. A fiatalok önismereti játékban és kvízjátékban vehettek részt, ezáltal is közelebb kerülve egymáshoz és önmagukhoz.

Bálint Renáta
unitárius teológus hallgató