Kiss Jenő

Az előadás Thomas Long 1988-ban megjelent Preaching and the literary forms of the Bible című könyvét mutatja be és gondolja tovább.

A holarchikus szemlélet a világot rétegzett világnak tekinti. Ez érvényes az egyházra is. Az egyének (személyek) hozzájárulnak a „csapathoz” (presbitérium, gyülekezet), a csapa a maga rendjén az egyénekből táplálkozik, és ugyanakkor hozzájárul a nagyobb egész, az egyház jóvoltához és küldetéséhez. Ezt a folyamatot mutatja be az előadás úgy, hogy az egyént és a gyülekezetet a részvételre (participácíó)  motiválja, ami hozzájárul az egyház megújulásához.

Scoul acestui curs este fundamentarea teoretică al consilierii spirituale creștine, definirea locului și profilului disciplinei în cadrul teologiei practice, prezentarea curentelor principale din domeniul poimenicii, al psihologiei generale și cel al psihologiei religiei din secolele XX-XXI.

"Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyok győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussunk hozzátok. A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen" (Zsid: 13,18–21)

„Fenséges az Úr, hiszen a magasságban lakozik.
Betölti Siont törvénnyel és igazsággal.
És biztonságos lesz a te időd.
Szabadság tartaléka: bölcsesség és ismeret.
Az Úr félelme: az az ő kincse.” (Ézsaiás 33,5–6)

A teológia mint tudomány, és a teológus mint e tudomány művelője legfőképp Istenen tájékozódik. Ez különbözteti meg őt a tapasztalat-alapú, empirikus kutatásokra és megfigyelésekre, vagy éppen az eszme szárnyalására támaszkodó tudományoktól.

A lelkigondozás olyan keresztyén hiten alapuló segítségnyújtás, a lelkigondozástan (pojmenika) pedig olyan gyakorlati teológiai diszciplína, amely a Szentírásban gyökerezik, de amelynek tartalmát és gyakorlatát a Szentírás nem írja körül pontosan. Így adódik az a kérdés, hogy ez a viszonylag fiatal teológiai tudományág és annak gyakorlata, a lelkigondozás milyen ismérvek segítségével határozhatja meg önmagát.

Kr.e. 622-ben kezdődött el az ószövetségi kor legnagyobb vallásos reformja. Ez az évszám egyúttal Jósiás király uralkodásának 18–ik esztendejét is jelzi. E reform jelentőségéről és az említett király nagyságáról szólok először (I.). A reform súlyával ellentétes arányban áll annak fogadtatása meghatározó prófétai körökben, Jósiás kiválóságával pedig végzetes sorsa. Ezt mutatja fel a II. rész. Mi volt a reformmal szembeni fenntartás, illetve a szerencsétlenség oka? Erre a kérdésre keresem a választ a harmadik részben.

Az ünneplők a lombsátor ünnepének utolsó nagy napján templomi zene és bibliaolvasás közepette nagy örömmel merítettek vizet a Siloám tavából. Erről az örömről a Misna ezt mondja: „Aki a vízmerítés örömét nem látta, az élete során még soha sem látott örömöt”. A lombsátor ünnepének utolsó nagy napján a papok hétszer járták körül az áldozati oltárt és ágakból készített csokrot lengetve énekelték a 118. zsoltár szavait: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó”. Az Isten tiszteletének felülmúlhatatlan csúcspontja volt ez.

Pages

Subscribe to Kiss Jenő