Dicsértessék a Jézus Krisztus, Békesség Istentől! Krisztusban mindnyájan kedves testvéreim!

Amikor először hirdették meg a Reformáció 500-ik évfordulójának tervezett ünnepségét, azt mondta egy paptestvérem, amikor a szülők elválnak, a gyermekek nem szokták megünnepelni a válóper évfordulóját. Igaza volt. Most azonban nem a válást ünnepeljük, hanem a XX-ik században, a Szentlélek sugallatára megindult, ökumenikus mozgalom keretében, mi, keresztények keressük az egységet, keressük azt, ami összetart.

A II. Vatikáni Zsinat után katolikus egyházam is belépett az ökomenikus mozgalomba, amely akkor is már majdnem száz éves volt. Tanúságtételünk a világ előtt csak így lesz hiteles. „Legyenek mindnyájan egyek, amint te Atyám bennem vagy, és én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (János 17,21).

A II. Vatikáni Zsinat Unitatis Redintegratio kezdetű, 1964 novemberében kelt határozata az ökumenizmusról ezt írja: „az egység ellen elkövetett bűnökre is áll Szent János tanúsága (1 János 1,10): ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és tanítása hiányzik belőlünk. Alázatosan kérünk tehát bocsánatot Istentől és különvált testvéreinktől is, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” – mondja a zsinati szöveg. A múltat nem tagadhatjuk, de feldolgozzuk, és a jövőbe tekintünk. Ezért ünneplünk most mi is, keresztények együttesen.

A másik zsinati dokumentum, a Gaudim et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban – 1965 decemberében keltezték – ezt írja: „jóval erősebbek ugyanis, azok a tényezők, melyek egyesítik a hívőket, mint amelyek megosztják őket. Legyen egység a szükséges dolgokban, szabadság a kétségesekben, és szeretet mindenben.” Ez a gyönyörű ökumenikus kijelentés mindig is izgatott, honnan származik. A zsinati dokumentum forrásként idézi XXIII. Szent János Pápa első körlevelét az Ad Petri Cathedram kezdetűt, 1959-ből. De honnan vette a Pápa? Úgy látszik, hogy a zsinat egyik nagy teológusát is izgatta ez, a domokos professzort, Yves Congar atyát, aki bíborosként halt meg, a zsinat előtt meg fel volt függesztve. Ez a domokos atya kimutatta, hogy ez a jelszó a Reformáció idején Németországban jött létre a XVI-ik században (sajnos a szerzője és az első gyülekezet, amely használta, nem maradt fenn), amikor a reformátorok is keresték önmaguk között az egység útját. Tehát ezt a szép jelszót, a Katolikus Egyház is zsinati dokumentumban és pápai szózatokban a protestáns testvérektől vettük át.

Most, amikor a reformáció 500-ik évfordulójára összegyűltünk erdélyi megünneplésére, csakis ezt kívánhatom: amint a múltban, úgy jövőben is vezessen mindnyájunkat ez a jelszó: In necessariis unitas, in dubiis libertas in omnibus caritas, a szükségesekben egység legyen, a kétségesekben szabadság, de mindenben a szeretet. Köszönöm a figyelmet!