1848 március 15-én kirobbant polgári forradalom és szabadságharc alapjaiban befolyásolta az egyházi életet. A vasárnapi Istentiszteletek egyben a polgári eszmékre történő átalakulás eszméinek a proklamációi is voltak. Sok gyülekezetben buzdító bszédekké váltak. A vallásügyi miniszter által kért együttműködés állam és egyház között megvalósult. A szószék információs térré alakult. A húsvéti legációra már nem mehettek el a legátusok. A sátoros ünnepek ugyanakkor az erdélyi utolsó rendi országgyűlésre való felkészülés jegyében zajlottak. Az erdélyi nép vezetői mások mellett a lelkipásztorok voltak. Ők a forradalom és szabadságharc hírét megértették, tovább adták és egyúttal magyarázták. Költői, szerkesztői, városvezetői s ha szákség volt békitői szolgálatot is betöltöttek. A lelkipásztorok fel vállalták közszereplői státusukat, aminek eredményeképpen a szabadságharc arcaivá válltak sok erdélyi helyszínen. A kollégiumi diákság valamennyi erdélyi városban a nemzetőrség magjává vált. Ezen folyamatokról és az egyházi vezetés első döntéseiről, a húsvéti és pünkösdi időszak eseményeiről szól az előadás és a tanulmány.