Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy miért okoz gondot a feminizmus mint társadalomkritikai eszme pozitív megítélése elsősorban a kelet-európai (posztkommunista) kontextusban, és ez milyen összefüggésben áll a (római katolikus) vallásgyakorlással. Ehhez először részletesen körüljárom, hogy mi a feminizmus, amire elsősorban nem mint mozgalomra, hanem mint társadalomkritikai eszmére, attitűdre tekintek, figyelembe véve, hogy a kettő nem választható el teljes mértékben egymástól. Ezt követően az elhatárolódás okaira térek ki, elsősorban a feminizmusra és a feministákra vonatkoztatott sztereotípiákra, részletezem a kifejezetten Kelet-Európára jellemző elhatárolódási pontokat, majd pedig a római katolikus egyház álláspontjára térek ki, és arra, hogy a vallásgyakorlás hogyan hat a női egyenjogúság eszméjére. A dolgozat második felében empirikus kutatással mérem fel, hogy az elméleti bevezetőben áttekintett aspektusok hogyan mutatkoznak meg a konkrét gyakorlatban. Ehhez három olyan nővel készítettem interjút, akik a Római Katolikus Teológia Kar diákjai, vagy azok voltak. A félstrukturált interjúkat a megalapozott elmélet (grounded theory) egyes elemeit felhasználva elemzem, hogy világossá váljon, a megkérdezettek hogyan látják a nők helyzetét az egyházban, hogyan viszonyulnak a nemi sztereotípiákhoz és a feminizmushoz, illetve feministának tartják-e magukat, vagy sem.