Az előadás kérdése: hogyan tudná az erdélyi lelkipásztori közösség a teológiai oktatásunk gyümölcseit az egyház társadalmi szerepvállalásának szolgálatában hatékonyabban felhasználni? Az egyház mindenkori üzenetének és dogmatikai tanításának semmiben sem szabadna a korral haladnia, azzal megalkudva abból bármit is engednie, és mégis ezen üzenete, azaz az evangélium tolmácsolásában viszont nem egyéni (=individualista), hanem közösségi utat kéne járnia. Ugyanakkor haladnia kell a korral, sőt meg is kéne előznie a korát rugalmas frissességben és prófétikus éleslátásban, a korra figyelő (ön)reflexiókban és központi üzenete, valamint annak értékrendbeli, és kommunikatív alkalmazásának folyamatos modernizálásában. A változatlan és megváltoztathatatlan evangéliumot nem lehet anakronisztikus eszközökkel és elavult kommunikációs stratégiákkal átadni és megtanítani. Vallom, hogy „az egyház mindig fiatal” és mindig képes megújulni az ezékieli látomás értelmében! Igen, éppen most, amikor a szociológiai realitás az, hogy világszerte „öregszik” az egyház, és ezzel egyidejűleg zsugorodni látszik az egyház társadalmi szerepe és hatása. Tanulmányom úgy tervezem, hogy előre mutasson és az ifjúsági misszió és az alkalmazott missziológia és addiktológia nyomvonalán egy lehetséges egyházi jövőképet vázoljon és konkrét javaslattételekkel szolgáljon mind elméleti, mind gyakorlati szinten, melynek élénk megvitatását remélem majd a gyakorló lelkészek körében.