A brassói református híveknek több évtizedes küzdelem után 1821-ben sikerült egy ingatlant vásárolniuk a városban, mely alkalmas volt istentisztelet megtartására, paplaknak és iskolának egyaránt. Ennek az épületnek az átrendezése 1822-re befejeződött, és az akkori püspök, Bodola János fel is szentelte. 1822-ben sikerült saját lelkésznek meghívni Szabó Lászlót. Azzal, hogy végre saját imaháza, paplakja és lelkipásztora is volt a közösségnek, hivatalosan is újraalakult a Brassói Református Egyházközség.