Intézetünk díszterme 2026. április 28-án egy különleges megemlékezés helyszínévé vált: a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tudományos szimpóziumot rendezett néhai professzora, Tőkés István születésének 110. évfordulója alkalmából. Az esemény nemcsak egy gazdag életút előtt hajtott fejet, hanem hitvallás is volt a teológiai munka szabadsága és az értelmiségi tartás mellett.

A konferenciát dr. Kiss Jenő dékán nyitotta meg, aki hangsúlyozta: Tőkés István neve elválaszthatatlan a KPTI történetétől. „Professzorunk nemcsak tudást, hanem a legnehezebb ideológiai nyomás idején is erkölcsi tartást közvetített hallgatóinak" – fogalmazott a dékán. Kényszerű nyugdíjazása a pártállami rendszer félelmét tükrözte; a mostani megemlékezés ezért az Intézet részéről egyfajta erkölcsi jóvátételt is jelent.

A szimpózium előadói több oldalról világították meg a professzor szerteágazó munkásságát.

Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke Tőkés István valóságszemléletét és „lelki ellenállását" emelte ki – azt a magatartást, amely a legnehezebb évtizedekben is a kegyelem és a gondviselés talaján állt.

Hermán M. János nyugalmazott kutató lelkipásztor az egyházkerület „jeles tanítójának" példás szolgálatára emlékezett, felidézve hivatali és katedrai helytállásának emlékezetes pillanatait.

Pásztori-Kupán István, a Károli Gáspár Református Egyetem és a komáromi Selye János Teológiai Fakultás professzora Tőkés István tudományos önállóságát és bátorságát méltatta. Előadásában kiemelte, hogy professzorunk nem rettent vissza a sajátos, egyéni értelmezésektől, ha a Szentírás igazságáról volt szó; teológiáját nemzetközi színvonalon, mégis mélyen magyar kontextusban művelte; és vallotta: az erdélyi magyar teológusoknak a gyökerekhez visszatérve „a maguk lábán" kell megállniuk a tudományos világban.

Geréb Zsolt emeritus professzor Tőkés István újszövetségi exegézisét méltatta. Hangsúlyozta, hogy naprakészen követte a nyugati teológiai irodalmat, és aktívan bekapcsolódott a krisztocentrikus és üdvtörténeti vitákba – miközben fontosnak tartotta, hogy a teológiai igazságokat az itteni gyülekezetek sajátos helyzetére is lefordítsa. Magyarázataiban a bibliai betű és a Szentlélek üzenetének összhangját kereste, hogy a feldolgozott anyag a ma embere számára is élő szóvá váljon.

Székely József, intézetünk oktatója, a homiletikai örökséget idézte fel, azt az egzisztenciális hitelességet, amellyel Tőkés István a szószéken és a katedrán egyaránt tanúskodott. Périkdációi népszerűek voltak az ünnepi legációkra készülő teológusok számára. Vallomása szerint „én azt a módszert követem, hogy állandóan olvasom és tanulmányozom a teljes Szentírást, kijegyzem magamnak azokat a logoszokat, amelyben személyesen megszólít az Úr. Ha prédikálnom kell, mindig van olyan ige, ami alapján személyes üzenetet tolmácsolok”. Aki az ő prédikációját hallgatta, nemcsak hírnököt látott, hanem aki „egzisztenciális érintettséggel, a teljes élete bevetésével tanúskodott”.

Az előadások után Adorjáni Zoltán nyugalmazott professzor, egykori tanítványa ismertette azt a bibliaértelmezési tanulmánykötetet, amely kibővült Tőkés István hermeneutikai munkájával. Az évforduló alkalmából különlenyomattal tisztelgett a család előtt, amely a professzor hermeneutikai munkásságát foglalja össze.

A tudományos reflexiókat személyes hangvételű visszaemlékezések egészítették ki. Gyermekei, Tőkés László és Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, bepillantást engedtek a család mindennapjaiba és abba a küzdelembe, amelyet a professzor a diktatúra titkosszolgálati zaklatásaival szemben vívott. Az esemény fényét a dédunokák ünnepi műsora és a teológia énekkarának szolgálata emelte.

A résztvevők megtekinthették a „Kolozsvári beszélgetés Tőkés Istvánnal” című, 2012-ben készült dokumentumfilmet. Külön megtiszteltetés volt Intézetünk számára, hogy a vetítésen jelen volt a film két alkotója, Kabay Barna és Petényi Katalin rendezők is. A filmkockákon keresztül megelevenedő professzor alakja segített közelebb hozni a hallgatósághoz azt a bölcsességet és szellemi frissességet, amely Tőkés Istvánt még 96 éves korában is jellemezte.

A szimpózium zárásaként a résztvevők megkoszorúzták Tőkés István egykori lakóházánál elhelyezett emléktáblát, ahol a szőlőtőke bibliai szimbóluma hirdeti: a professzor életműve nem múlt el nyomtalanul. Ezen az alkalmon Marosán Csaba színművész Reményik Sándor Ahogy lehet... című költeményét szavalta el, végül a Mi Atyánkkal és a 90. zsoltár (Tebenned bíztunk eleitől fogva...) eléneklésével zárult a megemlékezés.