Studia Doctorum Theologiae Protestantis

Az abortusz kérdése egyre nagyobb aktualitást és figyelmet nyer napjainkban. Jelen van a nyugati kultúrák hétköznapjaiban – gondoljunk a Pro choice és a Pro life mozgalmakra –, s emellett az abortusz legalizálásának vagy éppen liberalizálásnak kérdését egyre több politikai párt emelte be a maga kampánypontjainak sorába. A média közéleti fórumai gyakran kérik ki mind a közismert személyek, mind a közemberek véleményét az abortusz liberalizálásával vagy szigorításával kapcsolatban.

Pauszaniasznál olvashatjuk a Görögország leírása című művében, hogy Hellászban sok bámulatra méltó dolgot lehet látni, és sok csodáról lehet hallani. Ebben a tanulmányban mi most e sok csodát vizsgáljuk meg. Mondanunk sem kell, hogy nem vállalkozhatunk arra, hogy a görög (és római) világ minden csodájára vagy inkább minden típusú csodájára kitérünk. Elsősorban nem is annyira terjedelmi okok miatt, hanem azért, mert nem minden csodatípus tartozik érdeklődési körünkbe.

Ez az előadás Péter első levelének azon összefüggéseit emeli ki, amelyekben a szerző a keresztyén identitás eszkatologikus megalapozását nyújtja. Ennek az identitásnak a sarokpontját pedig az 1Pt 2,2-ben találjuk: „mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre”. Amint látni fogjuk, ezek az összefüggések a homo viator kérdésfelvetéseivel metszik egymást, de bizonyos ponton azt meg is haladják.

Ebben az írásban nem kívánom a teljesség igényével ismertetni azt a szak-irodalmat, amely csak néhány összefoglaló mondat erejéig említi Valentinosz biográfiáját. Viszont van két monográfia, amelyet problémafelvetéseik, hipotéziseik, részletességük és viszonylag közeli megjelenésük2 okán érdemes kiemelnünk a publikációk tömegéből. A valentiniánus keresztyénség jelenlegi két legfontosabb szakértője, akik megkísérelték a lehető legpontosabban rekonstruálni az alapító életrajzát is: Einar Thomassen4 és Bentley Layton.

Ebben az írásban nem kívánom a teljesség igényével ismertetni azt a szak-irodalmat, amely csak néhány összefoglaló mondat erejéig említi Valentinosz biográfiáját. Viszont van két monográfia, amelyet problémafelvetéseik, hipotéziseik, részletességük és viszonylag közeli megjelenésük2 okán érdemes kiemelnünk a publikációk tömegéből. A valentiniánus keresztyénség jelenlegi két legfontosabb szakértője, akik megkísérelték a lehető legpontosabban rekonstruálni az alapító életrajzát is: Einar Thomassen4 és Bentley Layton.

tíz szűz példázatának szó szerinti olvasata nem közvetít antropológiai ismeretet. A példázat célja nem a tudósítás, hanem a bevonás. Az eszkatológiai-antropológiai elemzés a példázat többé-kevésbé allegorikus szintjéhez kötődik, noha amennyire lehetett, arra törekedtem, hogy lehetőleg minimáli-san érvényesítsem az allegorizálást. Nem közvetít, de közvetíthet. Viszont megragadva ezt a lehetőséget lényeges szempontokat fedtünk fel az emberi döntés, az idő, a szüzesség, illetve az okos–balga ellentétpár apropóján, amelyek összességében koherensen viszonyulnak a bibliai emberszemlélethez.

Mielőtt a lista belekerült volna a Genezis könyvébe, feltehetően nem a lemenők névsorát tartalmazta, hanem olyan származási lista lehetett, amely Jákób 12 fiát és 54 unokáját összegezte. Azonban az új kontextus miatt Ér és Ónán már nem tartozhatott a lemenők közé, ahogyan József és a két fia, Efraim és Manassé sem. Az 5 kiesett személyt a júdai redakció a saját szerkesztései szereplőivel, Dinával és Jákób négy dédunokájával, Hecronnal, Hámullal, Heberrel, illetve Malkiállal pótolta.

Ferencz József életét, munkásságát és teológiáját feldolgozó doktori dolgozatomban, amely az 1980-as évek második felében készült, tudatosan nem foglalkoztam a Baldácsy-alapítvány létrejöttének körülményeivel, tevékenységének értékelésével és jelentőségével, noha kutatásaim folyamán gyakran szembesültem ezekkel. Ez az alapítvány a magyar protestáns egyházak működését és támogatását volt hivatott elősegíteni a 19. század második felében.

Jézus a világot a feje tetejére állította. Aki az evangéliumokat először olvassa, erre a következtetésre jut, s ha maga is ennek megfelelően próbál élni, elrettenőnek találja. De többszöri olvasás után, s különösen, ha szétnéz világában, rá kell jönnie, hogy a testtélétel után éppen a fordítottja történt. Jézus szembetalálta magát egy már feje tetejére állt világgal, arra NEM-et mondott, s a jövendőre nézve elhangzott a tiltás, óvás: Ne! Ő a világot talpra állította, s ma is azt akarja, hogy az visszanyerje teremtett rendjét.

E tanulmány célja nem az, hogy eldöntse az olvasó helyett a kérdést: milyen típusú isten volt kezdetben JHWH? Hanem hogy a bemutatott argumentumok alapján hozzásegítse az olvasót saját véleménye kialakításához, illetve a bibliográfia segítségével megkönnyítse a további kutatást. Az első fontos felismerés az, hogy az ókori Közel-Keleten és az Ószövetségben is nagyon tág az „isten” fogalma. Minden, amely meghaladja az im-manens szférát, már a mennyeihez tartozik, és istennek tekinthető. A mi istenfogalmunk más logikára épül, és ez megnehezíti vizsgálódásunkat.

Oldalak

Subscribe to Studia Doctorum Theologiae Protestantis