2020. július 21-22-én harmadik alkalommal került sor arra a szakmai találkozóra, amelynek keretében az Erdélyi Református Egyházkerület képviselői és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanárai az erdélyi református lelkészképzés jelenét és jövőjét vitatják meg. Az egyetemi lelkészképzés egyszerre akadémiai tevékenység, amely iránt a felsőoktatásra vonatkozó törvények konkrét elvárásokat fogalmaznak meg, ám ugyanakkor olyan képzés is, amely sajátos célkitűzéssel, konkrét feladatra néz: egyházi lelkipásztori szolgálatra képez egyetemi hallgatókat. Az egyházi háttér nemcsak a tartalmat és a végső célt határozza meg, hanem áthatja a formát, a képzés keretét is, legyen szó oktatói személyzetről, hallgatókról, képzési módozatokról.

Jelenlegi besorolása szerint a KPTI a hatályos állami rendelkezéseknek megfelelően akkreditált felsőoktatási intézményként működik, egyházi támogatással. A képzést fenntartó és arra igényt tartó támogató egyházakkal folyamatos kapcsolatban áll. Rendszeres időközönként sor kerül az intézmény aktuális dolgainak megvitatására, sarkalatos kérdések megbeszélésére, folyamatok újratervezésére. Ilyen alkalom volt a harmadik illyefalvi találkozó is.

A 2020-as szakmai megbeszélésen részben az elmúlt időszak, akadémiai év kiértékelésére került sor különböző területeknek megfelelően, másrészt az erdélyi református lelkészképzés aktuális folyamatairól, kihívásairól, a társadalmi változások teológiai vetületeiről folyt a megbeszélés. Az egyház és a Teológiai Intézet több konkrét olyan friss adattal is rendelkezik, amelynek eredményeit be kell iktatni az erdélyi lelkészképzésbe. A témák között az első felvetődő kérdés éppen az aktuális curriculum újratervezésének a szükségessége volt. Az elmúlt időszakban a Teológiai Intézet többször hajtott végre kisebb-nagyobb tantervi módosításokat, de alapvető tantervi revízióra már régen nem került sor. Közös volt az egyetértés abban, hogy mind a társadalmi változások, mind az elmúlt évek összesített kiértékelései indokolttá teszik a református lelkészképzés alaptervének újragondolását. Ez felveti egy olyan munkacsoport kialakításának a szükségességét, amelyben az egyházi képviselet és a tanári közösség egyaránt jelen van. Bár a kazuisztikus gondolkodásmód kísértése rövidtávon mindig sikeresebbnek tűnik, hosszabb távon szükség van alapelvi kérdések tisztázására, illetve egy olyan lelkület megerősítésére is, amely nem vonakodik a kereteket rendszeres időközönként újragondolni. A képzett lelkipásztoroknak nem a konkrét válaszokat kell megtanítani, hanem azt a készséget, amellyel az alapelvi szempontokat alkalmazni tudják, illetve azt a készséget, amely a kész válaszok elsajátítása helyett a folyamatos szakmai fejlődésre ösztönzi a hallgatókat. Bár a lelkészi hiány jelenleg is tetten érhető, Kató Béla püspök hangsúlyosnak tartotta kiemelni, hogy az intézménynek minden esetben a minőségi lelkészképzést kell szem előtt tartani.

A teológiai képzés egyházi háttere ugyanakkor magában foglalja az akadémiai standardok szerinti oktatás- és kutatásszervezést is. Az egyháznak nem csupán a lelkészi szolgálat folyamatos biztosításáról kell gondoskodnia, hanem arról is, hogy teológiai válaszok megfogalmazásában, a lelkészképzés és továbbképzés tekintetében, a teológiai tanári állások betöltésére, vagy egyházi illetőségű kérdések kutatására nézve is magas szinten képzett szakemberek álljanak rendelkezésére. A teológiai képzés akkreditációjának folyamatában a magiszterképzéssel még nem zárult le a teljes egyetemi oktatási folyamat. Ehhez szükség van a doktorképzés újraindítására is. Az aktuális hallgatói állomány és képesség, illetve az ezzel kapcsolatos felmérési adatok jelzik ennek a tervnek a megvalósíthatóságát és szükségességét.

A megbeszélés másik témája a gyakornoki képzés kiértékelése, további szervezése volt. A gyakornokképzés gondolata az első illyefalvi találkozó alkalmával fogalmazódott meg 2016-ban, és a 2017-es tanévtől kezdődően öntött konkrét kereteket. A Teológiai Intézet életében és a képzés menetében ez lényegi változásokat hozott. A szükséges folyamatos finomhangolásokkal együtt az aktuális tapasztalat egyértelműen pozitív. A hatodévre beiktatott képzés lehetővé teszi azt, hogy a végzős hallgatók konkrét gyakorlati tapasztalattal indíthassák el segédlelkészi szolgálatukat. Ráadásul az egyházi mentorok bekapcsolásával az egyház konkrétan is részt vesz a teológiai képzésben, tovább erősítve ezáltal a kettő közötti kapcsolatot. A gyakornoki képzés megvalósításában, kivitelezésében, adminisztrálásában jelentős mennyiségű munka van. A sok pozitív eredmény komoly bátorítás a következő évekre nézve is.

A hatodéves gyakornoki képzés korlátai ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy szükség van a gyakorlati képzést már korábban is szervezett keretek közé helyezni. Különös figyelmet kell fordítani ebben a tekintetben a nyári időszakban elvégzett szakmai gyakorlatra, amely ezidáig kevésbé körvonalazott keretek között működött. A teológiai hallgató szakmai gyakorlata különösen a gyermekek között végzett munka, az egyházkerület által tervezett nyári iskolák keretében lenne hasznosítható.

Sajátos jellegénél fogva, ti. hivatással rendelkező személyek képzését végző intézményként, a Teológiai Intézetben különös hangsúllyal bír a nevelés kérdése, amely részben összefügg a hivatásgondozással. Közös az egyetértés abban, hogy elengedhetetlen a teológiai hallgatók személyes jelenléte különböző belső és külső eseményeken (akadémiai istentiszteletek, précesek, csendesnapok, bibliaórák). Ezek az események nem csupán a hitük megerősítésének alkalmai, hanem a közösséggé formálódás alkalmai is, amelyre az aktuális társadalmi körülmények között, illetve a lelkipásztori szolgálatra való készülés tekintetében is elengedhetetlenül szükség van. Az elmúlt évekhez képest ebben a tekintetben nagyobb odafigyelésre és több fegyelemre van szükség. Fontos lesz viszont átgondolni ennek a szempontjait és megtalálni a kivitelezés formáit. Ebben kétségtelenül figyelembe kell venni a teológiai hallgatók egyházi hátterét, egyházi szocializációját. Az egyetemi képzés részeként, a lelkipásztori identitás alakításánál a Teológiai Intézetnek erre a szempontra is fokozottan kell figyelnie. A tárgyi ismeretek felmérésén túl elengedhetetlennek tűnik az ilyen jellegű alkalmassági értékelés felmérése is.

A tartalmas szakmai megbeszélés mellett a találkozó alkalmával lehetőség nyílt a személyes, baráti beszélgetésekre. Így ez a közösen eltöltött néhány nap nem csupán adminisztratív kérdések tekintetében jelentett előrelépést, hanem a személyes kapcsolatok erősítésében is.

A Teológiai Intézet örvendetes fejleménynek tartja, hogy ez az évvégi találkozó most már rendszeressé vált, és köszönetét fejezi ki az Erdélyi Református Egyházkerületnek a nyitottságért, készséges együttműködésért, nem utolsó sorban a szervezésért is.

[Az eseményhez kapcsolódó felvételeket Kiss Gábor készítette.]