A Tanulmányi Bizottság tagjaként, Kató Szabolcs felmérést végzett, amelynek célja a hallgatók családi, gyülekezeti hátterének felmérése, illetve a tanulmányi szokásainak feltérképezése. A felmérésben a megszólított 130 református teológus hallgatóból 91-en működtek közre. A 70%-os részvételi arány eredményei mérvadónak tekinthetők.

Származás

A származást illetően kiderült, hogy a diákok közel ¾-e, pontosabban 72,4%-a vidéki környezetből jön. 81,4% olyan településről származik, ahol a magyarság aránya meghaladja 40%-ot, és 69,3% jön olyan településről, ahol a reformátusság aránya is eléri a 40%-ot. Azaz a diákok többsége olyan közösségből érkezik, ahol jelentős magyar református közösség van. Az egyetem szempontjából tekintve az adatokat, az utánpótlás jelentős részben nem a városi közösségekből érkezik.

A szülői háttér tekintetében feltűnő, hogy kis arányban érkeznek értelmiségi háttérrel a hallgatók. Az apa esetében ez 20%-ot, az anya esetében 35,2%-ot jelent. Az apák esetében további érdekesség, hogy az értelmiségi háttérrel rendelkezők nagyrésze, az összarány 14%-a lelkészcsaládból származik. Ez jóval kisebb az anyák esetében, 3,2%. Ősz Előd hasonló tematikájú tanulmánya, amely a kérdést történelmi perspektívában vizsgálta (lásd Református Szemle 111 (2019), 436–448) kimutatja, hogy az 1895–1948-as időszakban a diákok 45%-a értelmiségi háttérrel rendelkezett, és az összarány 17%-a volt lelkészcsalád gyermeke. A jelenleg tanuló diákok szüleinek nagyrésze az ipar, mezőgazdaság és kereskedelem ágazataiban dolgozik. Ha a lelkészcsaládokat figyelmen kívül hagyjuk, a hallgatók 6-7% az, aki nem egyházi kötődésű értelmiségi foglalkozású apától származik (anyák esetében ez az arány 30% körüli).

Gyülekezeti élet és egyéni kegyesség

Arra a kérdésre, hogy „Mi indított a telógia felé a lelkipásztori szolgálatból?”, a megkérdezettek 46,2% válaszolta, hogy a lelkipásztor mint igehirdető, 22% számára a lelkipásztor mint lelkigondozó, ill. 15,4% a közösségszervezői szerepet jelölte meg.

Az gyülekezeti alkalmak közül 59,3% az istentiszteletet jelölte meg preferált igei alkalomként, míg 27,5% a bibliaórát, és 13,2% a gyermekfoglalkozást emelte ki.

Az egyéni kegyesség gyakorlásában mintegy 67% használ ifjúsági énekeket, míg 46% énekeskönyvi énekeket. A bibliaolvasást feltérképező kérdések alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a diákok 37,4%-a olvas csupán Bibliát, míg a 62,6% a bibliai szöveget áhítatos könyvek, napi igéket tartalmazó kiadványok alapján olvassa.

Tanulási szokások

A tanulási szokások tekintetében a következő adatok körvonalazódnak. Saját bevallásuk alapján a diákok 63,8%-a 2–6 órát tölt képernyő (digitális eszköz) előtt. A megkérdezettek 59%-a heti rendszerességgel olvas szépirodalmat.

A diákok 81,3%-a csak vizsgák előtt és hetente max. 1–2 alkalommal tanul. 41% csak bizonyos típusú anyagot tud elsajátítani. A diákok 30%-a nehezen tud kötött szövegeket megtanulni, és csak a fele nyilatkozik úgy, hogy a legtöbb anyagot el tudja sajátítani. A megkérdezettek 84,6%-a kurzusból és saját jegyzetből szeret tanulni, nem bibliográfia alapján

Ez pedig azt jelenti, hogy a diákok egyharmadának kisebb-nagyobb tanulási nehézségei vannak. A diákok 90%-a beszél a románon kívül még egy idegen nyelvet, és az összarány 27%-a vélekedett úgy, hogy két idegen nyelvet is beszél.

Kitekintés

A felmérésből kiderül, hogy a gyülekezetkép átalakulóban van a társadalomban, értelemszerűen az innen érkező diákokban is. Még dominánsnak tekinthető az igehirdetés, ill. a lelkipásztor prédikátori identitása, de a diákok több mint harmada a kiscsoportos foglalkozásokat, és az egyéni kísérést tartja fontosnak az egyházi szolgálatban. A tanulás rendjén a hallgatók idejük egy jelentős részét valamilyen digitális eszköz társaságában töltik. A felmérés világos jelzéseket ad arra nézve, hogy az oktatásnak milyen irányba kell elmozdulnia, illetve, hogy igénybe kell vennie a technika biztosította lehetőségeket.