Tavaszy Sándor megfogalmazása szerint a keresztyén egyház permanens krízissel küzd. Ez abból fakad, hogy a „láthatatlan egyház állandó ítélet alatt tartja a látható egyházat és így közvetve az egyház közösségébe tartozó hívő lelkek életét is” (Tavaszy Sándor: Református keresztyén dogmatika. Kolozsvár, 2006, 263.). Ezenfelül megnevezi az egyháznak egy másik krízisét, ez pedig az aktuális krízis, amely összefügg az egyes korok szellemi, világnézeti vagy erkölcsi krízisével. A krízist elkerülni kívánó egyház minél jobban alkalmazkodik a világhoz, annál inkább kihat a világ az egyházra. „Meg kell állapítanunk azonban, hogy a látható egyházak aktuális krízisei annál mélyrehatóbbak, annál fájdalmasabbak, minél alázatosabban a láthatatlan Anyaszentegyház ítélete alatt él valamely földi egyház.” (Tavaszy S.: i. m. 264.). „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.”
(Zsid 13,14)