Az alig egy éve megtartott I. Kolozsvári Tavaszy Napok eseményének sok szép és tartalmas pillanata bizonyára még elevenen él bennünk, és íme, Isten kegyelméből, már e rendezvény második mérföldkövéhez érkeztünk. Ment-e azóta – kérdezhetjük Vörösmartyval – a világ elébb? A külső szemlélő a földkerekségen közelben-távolban zajló események és a statisztikák láttán aligha dőlhet hátra, hogy aztán derűs igennel válaszoljon a költői kérdésre. A tavaly „a világjárvány és a szomszédságban dúló szörnyű háború okozta megrendülésről” beszéltem ezen a helyen – ez a drámai elbizonytalanodás és zűrzavar pedig csak fokozódott azóta. A világjárvány csitult ugyan, de lappangása még mindig fenyeget. Az orosz agresszió pusztító háborúja viszont oly mértékben eszkalálódott Ukrajnában, hogy ma már nem túlzás kijelenteni: a harmadik világháború réme fenyegeti az emberiséget, és a nukleáris arzenál bevetése sem kizárt. A török és szír területeken bekövetkezett földrengés a maga ötvenezer áldozatával, rengeteg sérültjével és hajléktalanná váltak millióival az arkangyalok harsonájaként is értelmezhető ebben a helyzetben: ha a népek még mindig nem ismerik fel sorsszerű egymásrautaltságukat a Terra nevű globális faluban és nem fordítják minden, de valóban minden anyagi és szellemi potenciáljukat arra, hogy a föld kiszámítható és biztonságos kertje legyen az emberiségnek, úgy a homo sapiens faj nem tesz mást, mint következetesen ássa a maga apokaliptikus sírját.

„De ti felőletek, szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.” (Zsid 6:9) Mert Isten egyháza, mint az ő új teremtésének első zsengéje ebben a világban, éppen arra hivatott, hogy felmutassa: az ember – Teremtője képmására megújulva – teremtésre hivatott, nem pusztításra. Szolidaritásra rendeltetett, arra, hogy az élet valódi gondnoka és oltalmazó pásztora legyen a földön. Az ennek jegyében végzett szellemi munka napszámosai pedig képesek olyan immanens és transzcendens összefüggések meglátására és megláttatására, melyek rejtve vannak mások szemei előtt. Akik, akárcsak Mózes, látják a láthatatlant (Zsid 11,27). Valamennyi szervező nevében kívánom, hogy élesítse látásunkat e mostani találkozó is!