Jelen tanulmány az alkalmazott etika területén mozog. Duns Scotus, Avicenna és kortársaik univokalitás-értelmezésétől indulva egy kapcsolati teológia irányába kíván elmozdulni a szöveg egy olyan teológiai valóságban, kontextusban, bioszférában, amiben minden mindennel összefügg, de ahol az ok-okozati kapcsolatok építik fel önmaguk valóságát. A fő kérdés az, hogy ebben a poszteszszencialista világnézetben hogyan dönthetjük el, hogy mi jó, mi igaz, mi hasznos, mi szent, illetve az ezekre a kérdésekre adott válaszainkban milyen egyházkép rajzolód(hat) ki a jelenlegi globális helyzetben.