Septuaginta-konferencia a Protestáns Teológiai Intézetben

2024. november 8-9. között a Teológiai Intézetben került sor a negyedik Septuaginta Hungarica konferenciára. A konferenciák rövid távú célkitűzése olyan előadások megtartása, és olyan tanulmánykötetek megjelentetése, amelyek közelebb hozzák a magyar nyelvű olvasótáborhoz a Héber Biblia görög nyelvű fordítását, a Septuagintát.


2024. november 8-9. között a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben került sor a negyedik Septuaginta Hungarica konferenciára. A konferenciák (2017 – Gyulafehérvár, 2019 – Kolozsvár, 2022 – online) rövid távú célkitűzése olyan előadások megtartása, és olyan tanulmánykötetek megjelentetése, amelyek közelebb hozzák a magyar nyelvű olvasótáborhoz a Héber Biblia görög nyelvű fordítását, amely Septuaginta néven vált ismertté. A konferencia mögött álló munkacsoport hosszú távú célja a Septuaginta jegyzetapparátussal (és esetleg kísérőkötettel) ellátott magyar nyelvű fordításának elkészítése.

Az idei konferencia központi gondolata a bölcsesség fogalma volt, az elhangzott nyolc előadás azonban ennél sokszínűbb volt:

Martin Meiser, a Saarbrückeni Egyetem Evangélikus Teológiai Fakultásának professzora előadásában arra a kérdésre kereste a választ: miért fordították le Jób könyvét görög nyelvre? Előadásában kitért azokra a fordítástechnikai, retorikai és teológiai különbségekre, amelyek Jób könyvét jellemzik, valamint hangsúlyozta azokat a teológiai témákat, amelyek miatt ezt a könyvet, mind a palesztinai, mind a diaszpóra zsidósága, majd később a keresztyénség is befogadta, bár kifejezte óvatosságát azzal az állítással kapcsolatban, hogy a görög fordító a könyvet az ókori zsidóság Szentírása részének tekintette (rengeteg ugyanis benne a homéroszi és görög mitológiai motívumokra való egyértelmű vagy rejtett utalás).

Erik Eynikel, a Regensburgi Egyetem Teológiai Fakultásának professzora a kiadás előtt álló Historical and Theological Lexicon to the Septuagint második kötetébe írt egyik szócikkének tartalmát, illetve a mögötte álló munkafolyamatot mutatta be, arra ösztönözve a magyar kutatókat, hogy a további kötetekben csatlakozzanak a munkacsoporthoz.

Csalog Eszter, a magyarországi Szent Pál Akadémia tanára előadásában azt vizsgálta, hogyan jelenik meg a klasszikus görögség négy kardinális erénye a Septuagintában.

Buzási Gábor, az ELTE Hebraisztika Tanszékének adjunktusa előadása első felében az 1Móz 22 héber és görög szövege közti különbségeket mutatta be, majd pedig azokra a különbségekre irányította a hallgatóság figyelmét, amelyek a görög szöveg és az Alexandriai Philón magyarázatában található szöveg között vannak.

Ioan Chirilă, a BBTE Ortodox Teológaiai Fakultásának professzora a görögkeleti spiritualitás világába kalauzolta a résztvevőket, és az Ézs 55,17-ben található „a megtört szíve” szókapcsolatnak a spiritualitás kontextusában értelmezett jelentésmezeje alapján valóságos spirituális morfológiát mutatott be, amelynek célkitűzése a megtört szív meggyógyítása és újjáépítése az Istennel való imakapcsolatban.

Oláh Zoltán, a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológia tanára arról beszélt, hogyan jelenik meg Ézsaiás könyvének tanítása a Bölcsesség könyvében.

Enghy Sándor, a Sárospataki Református Hittudomány Egyetem rektora előadásában arról beszélt, hogyan jelenik meg az arisztotelészi bölcsességfogalom a Septuaginta különböző könyveiben.2

A konferenciát Papp György előadása zárta, amely a Zsolt 90,12 (LXX: Zsolt 89,12) versére összpontosított. Előadásában kitért arra a különbségre, amely a héber és görög szöveg bölcsességértelmezését jellemzi: míg a héber szövegben a bölcsesség lényegének megismerése mintegy célként jelenik meg (ráadásul pont a zsoltár khiasztikus szerkezetének tengelyén elhelyezve), addig az inkább lineáris szerkezetet sejtető görög szövegben, ahol az egyes egységek láncszemekként kapcsolódnak egymáshoz, a bölcsesség azoknak az embereknek a sajátja, akiket a zsoltáros mintegy példaképekként állít olvasói elé: az ő szívük ugyanis a bölcsességhez van bilincselve, vagy más olvasat szerint bölcsességgel van oktatva.

Az előadásokat követően rövid szakmai beszélgetésben az előadók és az érdekelt kutatók abban egyeztek meg, hogy a konferenciákat hasznos lenne évenként megszervezni, és egyre inkább a konkrét fordítási munkákra összpontosítani.