2024. október 25-én került sor intézetünkben a gyakornoki program keretében tevékenykedő mentorok (13), hallgatók (20) és oktatók (4) szakmai találkozójára. A résztvevők egy előre kialakított teremben foglalhatták el helyüket: az eseményen megjelent 13 mentor a gyakornokokkal és oktatókkal szemközt helyezkedett el.

A jelenlévőket Kiss Jenő dékán köszöntötte és ismertette a napirendi pontokat. A találkozó elsősorban a még alakulóban levő nyári gyakorlat kiértékelését és a gyakornoki feladatok átbeszélését tűzte ki célul.

A gyakornokságnak a nyári gyakorlatra való kiterjesztését két éve kezdeményezte az illetékes fórum. Főképp a homiletikai jellegű feladatokra, azon belül a kazuáliára nézve volt fontos egy tágabb idői keretben való gondolkodás. A kezdeményezés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a nyári időszak kevésbé bizonyult alkalmasnak arra, hogy a hallgatók elmélyülten és szakszerűen készüljenek fel a kiírt szolgálatokra. A mentorok hozzászólásai viszont nyilvánvalóvá tették azt, hogy a felmerült szakmai aggályok ellenére érdemes továbbra is megőrizni a 3–4 héttel meghosszabbított, előrehozott gyakornokságot. A résztvevők egyhangúlag indítványozták, hogy a gyakornokság nyári időszakának elsődleges célja a továbbiakban a tapasztalatszerzés, a gyülekezettel való kötetlenebb együttlét legyen; homiletikai szempontból pedig javasolt, hogy a passzív szolgálatokra összpontosítson.

A gyakornoki feladatok átbeszélése következett. A jelenlevő oktatók összegezték és bemutatták a homiletikai, lelkigondozói, katechétikai és az adminisztrációhoz tartozó feladatokat, ismertették a gyakornokokkal és a mentorokkal szembeni elvárásokat. A részletekhez kapcsolódóan tisztázó, pontosító kérdéseket lehetett feltenni. Ezek hasznosnak bizonyultak abban, hogy az olykor összetetté, bonyolulttá vált kommunikáció gördülékenyebben folyjon és segítették a feladatkörökre való jobb, közös rálátást is. A gyakornokság az elméleti oktatás és a gyülekezeti szolgálat közötti átmenetben kulcsszerepet tölt be. Éppen ezért a találkozón hangsúlyt kapott a mentorok munkájának a megbecsülése és a köszönetmondás is. Páratlan, fáradságos és nemes munkát jelent a felhalmozott, naprakész tudással érkező teológusokat bevezetni a gyülekezeti szolgálat kihívásaiba és sokféleségébe. A gyakornokokat pedig maguk a mentorok bíztatták arra, hogy merjenek bátran, félelem nélkül kérdezni, és tanuljanak meg segítséget kérni tőlük.

A szakmai együttlét Kiss Jenő dékán áhítatával, majd közös ebéddel, kötetlen együttléttel zárult. Az 1Tim 3,14–17 alapján a jelenlévők bátorítást kaptak arra, hogy megmaradjanak amellett, amit tanultak és ami felől meggyőződtek. A meggyőződéssé vált ismeret olyan kincs, ami szabadságra vezeti a szolgákat. A gyakornokok számára kiemelt üzenetként hangzott el őszinte vallomásként: „mi, akik előttetek járunk, nem vagyunk tökéletes példaképek, hanem személyes példaképek, akik becsületesen, nyíltan és kitartóan küzdenek.” A szolgálatban a korrekció, helyreigazítás, feddés és a növekedés szerves egységet képez. A zárszó a jó melletti kiállásra buzdít, ami egyaránt vonatkozik a hitünk tartalmára és a munkánkra, a szolgálatunkra is.

Az igei üzenetet követően a térbeli elrendezés jelentősége is nyilvánvalóvá vált: Kiss Jenő dékán felszólította a gyakornokokat, hogy foglalják el új helyüket a mentorok háta mögött. Ezzel a jelképes cselekedettel a teológiai intézet átadta a gyakornokokat hat hetes egyházi szolgálatra a mentoroknak és a gyülekezeteknek.

Isten áldása legyen a mentorok és az ifjak szolgálatán!