Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (ApCsel 2,4)

A szűk tanítványi sereg a Szentlélek kitöltése után kiment a térre és szóltak az ottlévőkhöz. És mindenki a saját nyelvén értette őket. Odamentek, ahol a legtöbben voltak. Odamentek, ahol emberekkel találkozhattak és megvallhatták hitüket.

Az elmúlt időszakban, mi is az internet autópályáin döcögtünk és rövid időn belül próbáltunk megtanulni egy teljesen új nyelvet és azon keresztül megszólítani az embereket és a különböző kapukban-portálokon álltunk meg, hogy a facebook segítségével beszéljünk egy másik könyvről, a Könyvről, és hogy mit jelent számunkra ebből a Könyvből, a Bibliából erőt meríteni, választ keresni kérdéseinkre. Az emberek ott Jeruzsálemben rémülten mentek ki a térre, mert izgatottak voltak, megijedtek a zúgástól és nem tudták mire vélni a pünkösdi nyelvcsodát. Volt, aki áhítattal hallgatta a tanítványokat és megrendült lelkében és változást akart életében. És volt, aki kétkedéssel hallgatta a tanítványokat és gúnyolódott velük.
Ma sincs ez másképp, esetleg a számarányok változtak, habár az internetes közvetítésnek köszönhetően, most először éljük át azt sokan, hogy több ezer ember hallgatja meg, hallgat bele igehirdetésünkbe, vesz részt online az istentiszteleten.

Az egzisztenciális és az élet értelmét kutató kérdések ugyanúgy jelen vannak a mai ember életében, mint az ősegyház születésnapján jelen voltak, esetleg más köntösben, formában jelentkeznek. Ez az élethelyzet, amiben vagyunk kapukat nyitott arra, hogy az evangéliummal eljuthassunk az emberekhez, olyanokhoz is, akik amúgy nem jönnek el a templomba. Szimbolikus az is, ahogy most a templomkertben, a templom és a város határán tartjuk az istentiszteletet, nem bezárkózva a templom biztonságába, hanem kimerészkedtünk a napfényre, mint a tanítványok ott Jeruzsálemben. Hajlok arra, hogy ha csak abban a formában tesszük, ahogy ezt máskülönben a templomban tesszük, akkor nem fogunk tudni megszólítani, megérinteni új, életük nagy kérdéseire választ kereső embereket, hanem csak azokat érjük el, akik amúgyis eljönnének a templomba.

Ezen az ünnepen, amikor a Vigasztaló, Pártfogó, Bátorító Szentlelket ünnepeljük, akkor hívjuk segítségül a Megújító Szentlelket is, akinek segítségével hirdethetjük azt a Jézust Krisztust, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, ugyanakkor mindig, a modern ember számára is van, mai üzenete.

Ezért a megújulásért, megbátorodásért, az evangélium hirdetésének új lehetőségeiért is imádkozom, azért, hogy ezeket a lehetőségeket a kegyelmi időben meglássuk, éljünk velük. Isten áldjon meg benneteket, köszönjük, hogy nem szűntök meg imádkozni a lelkészképzésért, hogy szíveteken viselitek a Teológia jövőjét és velünk együtt kéritek Istent, hogy hívjon el új embereket az ő szolgálatába és a már szolgálatában levőket újítsa meg Igéje és Szentlelke által.

Kolozsvárt, 2020 pünkösdjén
a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanári karának nevében,
Sógor Árpád ifjúsági lelkész