Mennybemenetel vagy áldozócsütörtök? Melyik a helyes? Egy szerény kis hétköznapi egyházi ünnep, ami meghúzódik a nagy piros betűs sátoros ünnepek árnyékában, de amelyiknek jelentősége, teológiai mondanivalója több odafigyelést érdemelne. A hétfői focidöntő előtt támadt ez a gondolatom, hogy vajon mennybe megyünk vagy csütörtököt mondunk, ennek az igehirdetésnek is megvan mindkét lehetősége, ha mindent szeretnék elmondani, ami ehhez az ünnephez és ehhez az igéhez kapcsolódik, úgyhogy előre elnézést kérek, hogy nem fogok sebészi pontossággal minden igeverset kivesézni, a maszkot is levettem.

Egy évvel ezelőtt már készültem egy mennybemeneteli igehirdetéssel, úgy volt, hogy majd magamban elmondom és felveszem. Aztán úgy alakult, hogy azon a májusi napon volt az első alkalom, hogy a szigorú karantén végén megtarthattuk az első szabadtéri istentiszteletet immár gyülekezeti tagokkal együtt. Az Alsóvárosi gyülekezetben több hét szünet után, mialatt csak szűk körben lehettünk együtt a templomban és online közvetítettük az istentiszteleteket, az első, úgymond szabad istentiszteleten, elmondhattam azt a beszédet, amivel tavaly készültem. Ha egy mondatban próbálnám meg összefoglalni, akkor Kányádi verssorát hívnám segítségül, miszerint a legnagyobb öröm, félelem nélkül élni.
Egy év múlva, újból mennybemenetel ünnepén hirdethetem az Igét itt a Teológián. Nagyon kevés volt a valószínűsége annak, hogy újból rámkerül a sor ezen az ünnepen. Gondolkodóba ejtett ez a tény, hogy vajon miért történt ez így? Nyilván, hogy más ige kapcsán, de miért pont én prédikálok most újból ezen az ünnepen?
Általában úgy van, ha az ember egy bizonyos élethelyzet elől elmenekül, vagy bizonyos megoldandó feladatok kapcsán kudarcot vall, akkor rendszerint újból és újból olyan élethelyzetekben találja magát, ahol az adott probléma megismétlődik, mintegy újabb esélyt kap az ember arra, hogy abban az élethelyzetben megküzdjön önmagával, talán a problémával és esetleg mint Jákob, magával az Isten angyalával.

Visszatekintve az elmúlt egy évre szomorúan kell megállapítanom, hogy nem sikerült teljesíteni a kitűzött célt, hiszen a félelem teljesen átszőtte az életünket. A vírussal való megküzdés egész stratégiája a félelemre volt felépítve, féljél a vírustól, a másik embertől, aki megfertőzhet, féljél mindentől és mindenkitől, hogy tartsad a távolságot.
Úgyhogy a mai ige kapcsán arról szeretnék beszélni, hogy hogyan éljünk félelem nélkül, jobban mondva az igének azt az üzenetét szeretném megosztani veletek, ami segít abban, hogy félelem nélkül éljünk.

Nagy szükségem van nekem is erre a bátorításra, azért is bátorítalak benneteket, hogy én magam is megbátorodjam. Őszintén mondom, hogy a vírustól egy percig sem féltem, mégis a kísértő megtalálta a támadási felületet rajtam is. Két héttel ezelőtt úgy fogalmaztam meg szépen itt a Díszteremben, amikor valaki arra kért, hogy beszéljek egy agydaganatos kislány édesapjával, öntsek lelket belé, hogy nem tudom vállalni, mert úgy érzem az én hitem is elvékonyodott. Az elmúlt év a vírusról szólt, de közben 3 fiatal lelkészkollegám eltemette rákban elhunyt feleségét, aktív lelkészkollegáim haltak meg, fiatal életek törtek derékba balesetben, és amivel a legnehezebben tudok megküzdeni, hogy gyermekek, fiatalon, daganatos betegek lesznek.

Amikor úgy érzem, hogy annyi tennivalóm van, hogy imádkozásra se jut időm, akkor még több időt szánok az imádkozásra, mondta egy nagy egyházatya. Amikor úgy érzem, hogy gyenge a hitem, akkor nem azért vallom meg a közösségben hogy alakoskodjak, kérkedjek a nem létező hitemmel, hanem hogy ezáltal is erősödjön a hitem, mondom én.

Mennybemenetel ünnepéhez kapcsolódott, kapcsolódik a különböző keresztyén egyházakban a bérmálás, konfirmálás eseménye, ezért is lett áldozócsütörtök a neve az egyházi hagyományban. És ilyenkor azt gondoljuk, hogy gyakorlatilag az ifjak vallják meg a hitüket, tesznek bizonyságot hitükről, de tulajdonképpen a szüleik, keresztszüleik, az egész gyülekezet is megvallja a hitét. Konfirmálunk. Megerősítjük a hitünket. Ez az áldott lehetősége a gyülekezetben megélt keresztyénségnek, Krisztust követésnek. Ezért nem életképes a magán keresztyénség, az amikor én úgy elvagyok magamban az Istennel való kapcsolatomban, de a másik ember nem érdekel.

Pál apostol is ezzel a gondolattal indít, hallottam a hitetekről és a bennetek megnyilvánuló szeretetről. A hit, mint ami az Istennel való kapcsolatot és a szeretet, mint ami a gyülekezet tagjaival ápolt kapcsolatot jelenti.

Tekintsünk most úgy az efézusi gyülekezetre, hogy közben a magunk életére is figyeljünk. Sok a hasonlóság a két város Efézus és Kolozsvár között, mindkettő nagy kereskedelmi központ volt illetve az, de hiába van mostmár a feleki tetőn is egy nagy kereszt, azért sok pogányság van ebben a városban. Nagymértékű az Istentől való elidegenedés. 3 főbb szereplője van ennek a történetnek: Isten, a gyülekezet és Pál apostol. Talán emlékszünk az iskolából a három merőleges tételére. Ha egy adott síkot merőlegesen metsz egy egyenes és ebből a pontból egy a síkban található egyeneshez szintén húzunk egy merőlegest, akkor a függöleges egyenes bármelyik pontjából ehhez a metszésponthoz húzott egyenes merőleges lesz a síkbeli egyeneshez. Mit jelent ez a hit és szeretet nyelvén? Ha működik a függőleges vertikális kapcsolat és működik a horizontális szeretetkapcsolat a gyülekezet tagjai és az apostol között, akkor az apostol és Isten között is jól működő kapcsolat lesz, de a sorrend a mértanban is tetszés szerint felcserélhető. Reményeink szerint, ti mindannyian valamilyen szinten vezetők lesztek kisebb-nagyobb gyülekezetekben, közösségekben. Ha meglesz a hit és szeretet kapcsolatotok, akkor az a gyülekezet Istennel való kapcsolatára is jó hatással lesz. És lehet, hogy lesznek élethelyzetek, amikor egy-egy kapcsolat e háromból elvékonyodik, de akkor a másik két kapcsolat egyensúlyban tart addig amíg újból megerősödik a gyülekezet vagy annak vezetője.

A Jelenések könyvében azt hallhattuk, hogy az efézusi gyülekezetben már nincs meg az első szerelem, már nincs meg az a lángolás. Elvékonyodott az Istennel való kapcsolat. De Pál apostol eszükbe juttatja az evangéliumot. Szinte törvényszerű az ember és a gyülekezetek életében ez a hullámzás, nemcsak az érzelmi görbén, hanem a hit alakulásásban is.

Pál apostol azért imádkozik, hogy az efézusiak erőt és ismeretet kapjanak. Nem anyagiakért könyörgött, hanem lelki áldásokért. A Szentlélek ajándékozhat meg Isten ismeretével. Pál apostol úgy tekint a gyülekezetre, a keresztyén egyházra, mint Krisztus testére. Ezt az egyházat az Atya tervezte el, a Fiú fizetett meg érte és a Szentlélek védelmezi. Ez a hálaadás és könyörgés, ami aztán egy tömör hitvallásban folytatódik szép példája annak, amit mindig is tudtunk, csak sokszor megfeledkezünk róla, hogy hit és tudás, megvilágosodás és gondolkodás szoros összefüggésben áll egymással. A hit nem növekedhet az ismeret szilárd alapja nélkül és meddő az ismeret, ha nem születik belőle hit.
Efézusban sok levél született, sok jó gondolat látott napvilágot, sok tanítás, vigasztalás, bizonyságtétel hangzott el az idők során, hitvallások is születtek, de ehhez nemcsak a ragyogó elmék összegyülekezése kellett, hanem az is, hogy a szívük szemei megvilágosodjanak.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon miért van az, hogyha most megkérdeznék egyenként mindenkit, szeretsz-e itt prédikálni a Teológián, akkor 10 emberből 9 nemleges választ adna. Valamit nagyon rosszul csinálunk, hogy nem a felszabadultság, az öröm érzését hozza az, hogy teológustestvéreknek hirdethetem az igét, hanem rástresszelek, túlaggódom, túlbonyolítom a dolgot. Nincs meg az öröm a szolgálat lehetőségében.
Hit és szeretet, e kettő összefüggésében kell látnom életemet, szolgálatomat, csak így lehet illetve csak így van értelme.

Pál apostol az Istenről szóló ismeret kapcsán 3 dologról beszél:
• Az Isten elhívásának reménységéről,
• az Isten örökségének dicsőségéről
• és Isten hatalmának nagyságáról.

Az elhívás a múltra tekint, az örökség egy jövőbeli dolog, a hatalom a kettő közötti időre vonatkozik. Hátra tekintünk és előre, a tanítványok mennybemenetel napján az egekre szegezték tekintetüket, Jézus a megdicsőülés hegyén visszafordította tekintetüket a városra, fel és le nézünk, előre és hátra, az emberekkel való kapcsolatainkban jobbra vagy balra tolódunk el, mintha ebben a minden irányban való nézelődésben a magunk helyét keresnénk. Hol a helyünk ebben az életben, az egyházban, a szolgálatban? És ennek a kérdésnek a megválaszolásában segít az, ha arra kérdezünk előbb, hogy hol a helye Krisztusnak az egyházban, az életemben? Ott van-e a helyén, vagy kiszorítottuk onnan? És ha így tesszük fel a kérdést, akkor lehet, hogy fájdalmas lesz a felismerés, hogy nem azért pogány a világ, mert nem hallott Istenről, Krisztusról, hanem azért, mert csak névlegesen vagyunk keresztyének, Krisztust követők, de bálványok vannak életünkben az Istent megillető helyen.

Az üdvtörténeti események felsorolása: Isten feltámasztotta Krisztust a halálból, jobbjára ültette a mennyekben, lábai alá vetett mindent, őt tette mindeneknek fejévé, arra a felismeréshez vezetnek el, hogy az egyház Krisztus teste és Krisztus feje az egyháznak. Mert az egyház nem csak egy szervezet, hanem egy élő szervezet, nemcsak organizáció, hanem organizmus. Ez a tudás megkímél attól, hogy magunkat túl nagynak, vagy túl kicsinek érezzük.

Főkönyvtárosunktól hallottam ezt a frappáns megfogalmazást, hogy az embert három vágy vezérli és kísérti, a becs, a bír és a dicsvágy. Azért fontos, hogy naponta elmondjuk, hogy mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mert ezzel megkíméljük magunkat sokféle kísértéstől. Régebb nem értettem, hogy miért van Istennek szüksége arra, hogy őt naponta dícsőítsük, magasztaljuk. Ez éltetné őt? Összeomolna lelkileg, ha nem kapná meg a napi dicsőítés adagot? Isten nem egy önbizalomhiányos kamasz, aki éhezik a dícséretre. Nekünk van szükségünk arra, hogy megadjuk neki ezt a tiszteletet, nekünk van szükségünk arra, hogy az egyház fejének Krisztust tartsuk és ne csak a szólamok szintjén, hanem ténylegesen, hogy hozzá igazodva megtaláljuk helyünket az egyházban. Akárcsak az iskolában a tornasorban, ha azt szeretnénk, hogy rend legyen bennünk, körülöttünk, Hozzá kell igazodnunk.

Az olyan vezetők, akik a hatalomtól megrészegülnek, rendszerint fikáztatják a beosztottakat, hogy éreztessék, ki az úr a háznál. Krisztus nem ilyen úr, hanem mint fej azt mondja, mindegyikötök, mint a test tagjai, egyformán fontosak vagytok.
A prédikáció elején elmondtam, hogy úgy éreztem nem elég erős a hitem, hogy felhívjam azt az édesapát, akinek a lányát agydaganattal műtötték és kezelésre vár. Hétvégén mégis meglátogattam a családot, és átéltem újból azt a csodát, hogy én mentem a magam kicsi hitével másokat bátorítani, vigasztalni és hitben megerősödve jöttem el tőlük.
Mennybemenetel ünnepének ez a nagy lehetősége, ha elismerjük Krisztust az egyház fejének, akkor máris jóreménységgel, bizakodva nézhetünk a bizonytalan jövendő felé, hiszen az ő egyháza és benne a mi életünk jó kezekben van.

Egy hétköznap piros betűs ünneppé változhat a te életedben is. Színezd újra, színezd újra az ünneped s az életed ha megfakulna. Megteheted, mert Krisztus vére, áldozata színezi azt át. Ámen