Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! (Ján 20, 21)

A Teológián van egy szép szokás, akárhányszor találkozunk egymással, köszönünk egymásnak. Kicsit szokatlan az első éveseknek megszokni ezt a rendet, de aztán idővel beletanulnak. Ha ismeretlen, idegen az, akivel találkozunk a folyosón, így köszöntjük ezzel az ősi köszöntéssel, Békesség Istentől. Sokszor hallottam vissza azt emberektől, hogy mennyire jól esett nekik, hogy ismeretlenként jöttek be a Teológiára és rájuk köszöntek, emberszámba vették őket.

A köszönés azt fejezi ki, hogy békés szándékkal közeledem. Egy lehetséges kezdete egy beszélgetésnek, kapcsolatnak. Nem tudjuk, hogy más alkalommal, hogyan köszöntötte Jézus a tanítványokat, de itt a Feltámadás utáni találkozásukkor így köszönti őket, és minta nem hallották volna az első köszöntést még egyszer szól a tanítványokhoz: Békesség néktek. Azt olvashatjuk, hogy a tanítványok örültek Jézusnak, megbizonyosodhattak a sebeit látva, hogy valóban Jézus jelent meg közöttük, de talán a meglepetéstől szóhoz sem jutottak.

Jézus nem ismeretleneket köszönt, hanem régi ismerősöket, olyan embereket, akikről tudja, hogy a leginkább most békességre van szükségük, hiszen félelmükben zárkóztak be.

Így szólít meg minket is Jézus ezen az ünnepen, mint aki nagyon jól ismer bennünket, ismeri szorongásainkat, félelmeinket, gyötrő kérdéseinket, aggodalmainkat, melyek körülvesznek és átszövik életünket. A tanítványok félelmét úgy oszlatja el, hogy Szentlelkét adja nekik. Belülről űzi ki a félelmet. Ma sincs ez másképp. Ahol emberek Jézus nevében összegyűlnek és imádkoznak, ott megvan az esély arra, hogy ő ígérete szerint megjelenjen és ezt a békességet adja nekünk. És ez a lelki, belső békesség kiárad belőlünk a körülöttünk élőkre. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.

Hálásan köszönjük a gyülekezetek legátust fogadó szeretetét, áldott ünnepet kívánunk!

Kolozsvárt, 2022 húsvétján a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanári karának nevében

Sógor Árpád
ifjúsági lelkész