1989 után Románia, a román állam megpróbálta rendezni az egyházakkal való viszonyát. Ennek megfelelően már az 1991-es új Alkotmányban szabályozta a vallásszabadságot és az egyházak jogállását, melynek alapja a felekezetek autonómiájának az elismerése. Jelen tanulmány az állam és egyház meglehetősen összetett viszonyát mutatja be, valamint a Romániában elismert egyházak jogállását. Az állam és egyház viszonya alapvetően alkotmányjogi jellegű, hiszen szervesen kötődik olyan alapjogokhoz, mint a lelkiismeret-szabadság, a kifejezés- és szólásszabadság, valamint a vallásszabadság. A tanulmány bemutatja a legkülönbözőbb modelleket, melyek az állam és egyház viszonyában alakultak ki Európában és az Egyesült Államokban, elemzi az említett alapjogok tartalmát, valamint az egyházak jogállásának alkotmányos és törvényes keretét. Mindez pedig azért lehet fontos, mert az elmúlt huszonöt évben kialakított viszony, annak jellemzői, eredményei és hiányosságai fontos fokmérője a romániai jogállamiságnak és demokratikus átalakulásnak.