Kovács Mária Márta
A reformációt követően számos liturgikus tárgy veszítette el funkcióját. A használatból kiszorult darabok egy része továbbra is protestáns környezetben maradt, azonban a nagyobb plébániák tárgyállományának használaton kívüli darabjai, a városi tanácsok közvetítésével, eladásra kerültek. A 16. század közepén értékesített tárgyak közül később, a 17. század folyamán több került adományozás révén a református közösségek úrasztali edényei közé. Ennek a folyamatnak szemléletes példája a Naláczi Sára adományából származó bonchidai középkori kehely.
Az erdélyi református kollégiumok 18. századi úrasztali készletét értékes ötvöstárgyak alkották. Ez a viszonylag kis gyűjtemény a század második felében világi ötvösművekkel, fegyverekkel, nemesfémből készült halotti címerekkel bővült. A kollégiumoknak az erdélyi gyűjteményezésben betöltött szerepét jelzi, hogy a 19. század második felében a városi céhes szervezetek közül többen a kollégiumi gyűjteményekben helyezték letétbe értékes ötvöstárgyaikat. Előadásom a fennmaradt tárgyi anyagot ismerteti.
A kolozsvári református egyházközség vagyoni helyzete a 18–19. század folyamán megengedte, hogy segítséget nyújtson Erdély rászoruló református gyülekezeteinek. Pénzadományok mellett, az egyre gyarapodó úrasztali készletük használaton kívül álló darabjait is felajánlották a kis lélekszámú, vagy valamilyen kárt szenvedett gyülekezeteknek. Adományaikkal a Kolozs-Kalotai Egyházmegyéhez tartozó eklézsiákat (Inaktelke, Gyerővásárhely, Kalotaszentkirály, Ketesd és Zsobok), valamint Szamosfalvát részesítették előnyben.
