A reformációnak köszönhetően kialakult új oktatási struktúra nyomán Debrecenben is megtaláljuk a latin nyelvű költészet kiváló képviselőit, akik nem maradnak el Budai Parmenius István, Darholcz Kristóf, Thuri György, Tolnai Balogh János, Bocatius János, Filiczki János, Szenci Molnár Albert teljesítményétől. Ha a múlt irodalmát nem akarjuk elveszíteni, azt szükséges a múltból és a jelenből egyaránt szemlélni, azaz leírni és nem értékelni kell. Ha az a régi magyar irodalom ráadásul latin nyelvű, a múltvesztés veszélye hatványozott a nyelv ismeretének korunkra jellemző általános hiánya miatt.
2. szekció
Tanulmányunkban ismertetni szeretnénk a Skóciai Szabadegyház ösztöndíjának hatástörténetét a XIX. századi magyar protestáns világra nézve.
Az előadás a losonci református líceum XVII. századi létrejöttétől az 1925-ben létrehozott és 1939-ig működő Református Theologiai Szeminárium fennállásáig mutatja be a felvidéki város református oktatásának helyzetét. Foglalkozik az egyes iskolatipusokkal, bemutatja a neves rektorokat, tanárokat. A téma szomorú aktualitása, hogy ma már "csak" egy magyar általános iskola működik a hajdan magyar városban, ahol a magyarok részaránya már nem éri el a lakosság 10%-át, a reformátusok aránya pedig 2% körüli lehet.
II. József király rendeletét követően Nagyváradon újraszervezik a református eklézsiát. Nagyvárad másodszori reformációja Keresztesi József nevéhez fűződik az 1784. esztendőtől. Keresztesi az eklézsia mellet rögtön elkezdi az iskola megszervezését is. Tanulmányunk erről a kezdeti időszakról szól, amelyben alapoktól kell mindent újrakezdeni.
Az előadás a tordai Unitárius Gimnáziumban 1719-ben történt fegyelmi ügy kivizsgálásáról szól. Ekkor már javában zajlott a katolikus restauráció, megtörténtek a nagy templom- és iskolafoglalások. A szárazság és a pestis miatt ínség, valamint pusztulás söpörte végig Erdélyt. Az iskolákban alig voltak diákok akiket taníthattak, az ő viselkedésük azonban bőven hagyott kívánnivalót maga után.
Az erdélyi református kollégiumok 18. századi úrasztali készletét értékes ötvöstárgyak alkották. Ez a viszonylag kis gyűjtemény a század második felében világi ötvösművekkel, fegyverekkel, nemesfémből készült halotti címerekkel bővült. A kollégiumoknak az erdélyi gyűjteményezésben betöltött szerepét jelzi, hogy a 19. század második felében a városi céhes szervezetek közül többen a kollégiumi gyűjteményekben helyezték letétbe értékes ötvöstárgyaikat. Előadásom a fennmaradt tárgyi anyagot ismerteti.
A debreceni kollégium professzorainak fizetése 1752-ben veszélybe került, amikor is a Szepesi Kamarán keresztül megtiltották, hogy a város fizesse a professzorok és a lelkészi béreket. Miután világossá vált, hogy hazai forrásból nem tudják finanszírozni a fizetéseket, 1753-ban az a döntés született, hogy a holland, a svájci és az angol hittestvérektől kérnek segítséget. Az előadásban a segélykérés előkészületét, a hitsorsosokkal folyatott levelezést és a segélykérés eredményét fogom bemutatni.
A zilahi kollégium történetével a 19. század utolsó évtizedeitől kezdődően napjainkig több munka is foglalkozott, több-kevesebb alapossággal (Magyarósi István, Somogyi Jenő, Petri Mór, László Jenő, legutóbb pedig László László). A szerzők számára az egyik alapvető forrást az iskola 1646-ban megkezdett matrikulája jelenti. Az itt olvasható rektori névsort többen is teljességében közölték, de anélkül, hogy részletesebb vizsgálatnak vetették volna alá.
Oldalak
