Az előadás a hittankönyveken keresztül mutatja be a felvidéki református hitoktatás helyzetét Trianontól napjainkig. Megvizsgálja mindazokat a tankönyveket és katechetikai segédanyagokat, amelyeket a hittanoktatásban használtak a Felvidéken. Külön figyelmet fordít a hittankönyvekben megtalálható ekkleziológiai ismeretekre, amelyek az Egyház életével ismertették meg a gyermekeket és fiatalokat. Bemutatja a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban történt szárnypróbálgatásokat a katechézis végzése és megújítása terén.
3. szekció
Az 1940. augusztus 30-án megkötött II. bécsi döntés következményeként az Erdélyi Református Egyházkerület két részre szakadt. Körülbelül 240 000 dél-erdélyi református hívő maradt idegen uralom alatt. Vásárhelyi János püspök és az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa megbízta Nagy Ferenc esperest és gróf Bethlen Bálint főgondnokot, hogy szervezzék meg a dél-erdélyi gyülekezetek igazgatását. Az Egyházkerületnek arról is döntenie kellett, hogy hogyan szervezik meg a Dél-Erdélyi Egyházkerületi Rész lelkészképzését. 1941.
A Barcaság evangélikus falvaiból vagy a brassói szász gimnáziumba, vagy a nagyenyedi Református Kollégiumba mentek tanulni a diákok. Az iskolai anyakönyvekből megtudhatjuk a Nagyenyeden tanulók névsorát, Szabó T. Attila a kollégium iratanyagából egy betlehemes játékot is közölt, amelynek az eredetét Hétfalura tette, ám a Nagyenyedre vezető útról, illetve az ott töltött évekről mindezidáig egyetlenegy visszaemlékezésünk van, a későbbi csernátfalusi kántortanító Gyurka Józsefé.
Előadásomban egy, a kommunista diktatúra alatti vallásgyakorlás és kulturális ellenállás összefüggéseit vizsgáló, folyamatban lévő intézményközi kutatás részeredményeiről, kérdésfelvetéseiről szeretnék beszámolni.
Arra kérdésre keresem a tanulmányomban a választ, hogy milyen hatással volt az erdélyi egyházi oktatási életre az 1848-as forradalom és szabadságharc. Főleg a református kollégiumok helyzetéről, részletesebben a nagyenyedi tanintézet sajnálatos állapotáról szólók. A Főkonzisztórium levelezésének fényében vizsgálom az adott témát.
A felekezeti iskolák életében kezdettől fogva fontos helyet foglalt el az ének- és zeneoktatás. Az előadás a reformáció örökségének ebből a szeletéből merít, és bemutatja a Kolozsvári Református Kollégiumban a XX. század első felében zajló ének- és zenekari munkát, különös tekintettel Tárcza Bertalan életére és munkásságára. Kiemelt szerepet kap a téma feldolgozásában a jelentősebb fellépések, a zeneszertári felszerelések, valamint az évről-évre kitűzött pályatételek bemutatása.
Id. Hegyi István (1914-2004) nagyenyedi diák volt 1928-1932 között, majd a kolozsvári Teológia elvégzése után, 1936-37-ben újból Nagyenyeden és Csombordon tanult az abban az évben bevezetett V. évfolyam hallgatójaként. 1940-44 között a Dél-Erdélyben maradt Petek lelkipásztoraként intenzív kapcsolatot ápolt a szellemi központnak tartott Nagyenyeddel. Diákként részt vett a Dimitrie Gusti-féle falukutatásban, a krajovai misszióban, IKE-utazótitkárként sok gyülekezetben megfordult, élete végéig hűségesen ápolta az egykori Alma Materrel való kapcsolatot.
Oldalak
