Ószövetségi exegézis
In den mehrschichtigen Textkomplexen Jer 11-12, 14-15 und 18 stehen die Klagen Gottes und des Propheten nebeneinander. Zwar sind zwischen den göttlichen und prophetischen Klagen keine literarischen Beziehungen erkennbar, die inhaltlichen Affinitäten sind jedoch offensichtlich: Wie Gott über seine Verlassenheit klagt, so klagt Jeremia über seine Isolation, aus der er heraustreten möchte. Doch wenn er dies tut, kann er den verlassenen Gott vor dem Volk nicht mehr abbilden. Wie Gott die Folgen seines eigenen Gerichtes trägt, so leidet der Prophet unter den Folgen seiner Verkündigung.
383 (9. lábjegyzet), 384 (16. lábjegyzet), 389 (bibliográfia)
Die von Gert Kwakkel betreute. Diss. der Theologischen Universität Kampen – ihr Vf. lehrt am Protestantisch-Theologischen Institut in Klausenburg/Rumänien – bietet eine eingehende literarhistorische Analyse von Jes 18–20 im Kontext der Entstehungsgeschichte der Fremdvölkersprüche Jes 13–23 mit einem Seitenblick auf das gesamte (Proto-)Jesajabuch. Zunächst gibt der Vf. einen guten Überblick über die neuesten Richtungen der Jesajaforschung und behandelt vor allem das Verhältnis von Heils- und Unheilsverkündigung. Die Untersuchung hat zwei große Teile: Zunächst wendet sich der Vf.
Ez a bibliográfiai munka azokat a magyar nyelvű protestáns bibliai teológiai jellegű közleményeket tartalmazza, amelyek önálló könyvként, gyűjteményes kötetek tanulmányaiként, vagy időszaki kiadványokban nyomtatásban megjelentek. Felöleli az 1415/1440 és 1979. december 31. közötti korszakot. A könyvnyomtatás előtti korból jegyzi azokat a kéziratos bibliafordításokat is, amelyeket a XIX–XX. században hasonmás, betűhű vagy átírt formában kinyomtattak.
This article argues that Isa 29,15-24 is composed of five coherent segments. The early Isaianic word, 29,15+21, was reinterpreted in a new way by an exilic author in 29,16-17+20. The presupposed blindness of Yhwh serving as a motivation for an ungodly life by those addressed in 29,15, is reconsidered as the ideology of desperate people who deem the blindness of Yhwh explains the present desolate condition of Jerusalem. The former injustice in Isaiah's society (29,21) is reinterpreted as the injustice of the foreign tyrant against the people of Yhwh. Isa 29,18+24 (the blindness of the people) and 29,19+23d-e (the oppressed Yhwh-fearing people) elaborate on the same theme in a larger context and presuppose a similar situation and author as implied by 29,16-17+21, probably to be identified with Deutero-Isaiah. A final expansion of the text reassessing the seeing of Jacob and the reverence of Yhwh by his descendants can be discerned in 29,22-23c, which probably comes from the post-exilic period.
„Készítsétek az Úrnak útját…” Keresztelő János ézsaiási próféciát újraélesztő igehirdetése az által vált tartalmassá, átütő erejűvé és tömegeket mozgatóvá, hogy nem a teljes újdonság erejével hatott. Így János a régi és nagyon mélyre nyúló gyökerek sarjasztásával vált az áthagyományozás kiemelkedő mesterévé. Ez pedig magának Istennek a módszere volt. Ő Isai régi törzsökéből sarjasztott új termővesszőt. Jézus szintén ugyanezzel a módszerrel hirdette meg még „mesteribb” programját: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére.
Oldalak
