Miért tekintett Isten az Ábel áldozatára, és miért nem tekintett a Kainéra? Évszázadok teológusainak kérdése ez, több elhibázott, félreértelmezett magyarázattal. Ezek egyrészt hamis párhuzamokból indulnak ki, vagy felekezeti elfogultsággal magyaráznak, másrészt abból értendők, hogy az ember megpróbálja, hogy saját döntéshelyzeteit és magát a döntés motivációját Istenre vetítse. A kérdés tulajdonképpen az, hogy az indokot kiben látjuk. Istenben? Párhuzamot vélnek a közismert kijelentésben: „mégis Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” (Mal 1,2b–3a), vagy „könyörülök, akik könyörülök” (2Móz 33,19; Róm 9,15). Több magyarázót kísérti az, hogy az ember felől válaszoljon. Csalóka az az értelmezés, hogy Isten Ábel véres áldozatát kedveli Kain ételáldozatával szemben. Válaszul elég annyit mondani, hogy minkét áldozat מִנְחָה (ajándék is), amelynek nem volt bűneltörlő ereje. A Zsid 11,4 alapján a választ teológiailag lehet megközelíteni: Ábel mint másodszülött, nem igényelhette az elfogadást, ő csak Istenben bízhatott, hittel (πίστει, Dat.) áldozott. Lényeges minősítés ez, az igazság felé közelít, de nem teljes értékű, mert arról a Genezis szövegében egy szó sem esik, hogy a testvérek miképpen viszonyultak Istenhez.

Bár alig észrevehetően, a megoldás ott van a szövegben, s a személy és a cselekedetben keresendő. Isten először a személyre néz, csak az után a cselekedetre, s ebből ki lehet olvasni a „református” magyarázatot: Az ember hitből, és nem cselekedetekből igazul meg. Próbáljunk tovább menni: Isten Ábelre és ajándékára tekintett, Kainra és ajándékára nem tekintett. Isten a cselekedetek (ajándék) előtt a személyre (ajándékvivő) néz, vagy nem néz. A személyt és a cselekedetet nem szabad elválasztani, itt ez azt is jelenti, hogy az ajándékot nem anyaga minősíti, hanem az ajándékvivő. A prófétai irodalomban több példa állhat előttünk, miszerint Isten a gonoszt cselekvő személyek áldozatát gyűlöli, megveti (Ézs 1,10–23; Jer 7,3–15; Ám 5,21–27). Itt még nincs szó a személyek minősítéséről, de ezt megteszi a későbbi hagyomány: az evangélista az igaz Ábelről tud (Mt 23,35), János pedig azt mondja, hogy Kain „cselekedetei gonoszok voltak, a testvére cselekedetei igazak.” (1Jn 3,12b), s egyértelmű, hogy Kainnak a gyilkosság előtti gonoszságáról van szó. Az Istennek bemutatott ajándék (istentisztelet!) fedezete, hitelessége az egész (hitből cselekvő) élet.