Rendhagyó esemény helyszíne volt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet 2025. december 17-én: az Erdélyi Református Egyházkerület generális vizitációs bizottsága látogatott el az Intézetbe. A vizitációs bizottság találkozott a KPTI vezetőségével, oktatóival és diákjaival.

A találkozót Kiss Jenő Ézsaiás 5:18-20 alapján tartott áhítata nyitotta meg, amelyben hangsúlyozta, hogy Isten kétféle szolgálatot bízott az egyházra: a tiszta szóhasználatot és a radikális beszédmódot, amely magának Istennek a lényéből származik. Ézsaiás próféta a maga korában pellengérre állította azokat, akik a gonoszt jónak mondták, s a jót gonosznak. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amely az egyházat ma is veszélyezteti: a profanizálódó, korumpálódó nyelvhasználatot, amely nélkülözi a szentséget. A nyelv komprimittálódása pedig maga után vonja az erkölcsi kompromisszumot. Ennek érdekében kellett és kell Isten egykori és mai prófétáinak jajkiáltással felhívni a figyelmet. Isten kizárólagos hűséget követel magának - hangsúlyozta. Azt várja, hogy ne csak az üdvösséget bízzuk rá, hanem egyéb dolgainkat is. Ez a tiszta beszéd és ez a radikalizmus, amely Isten lényéhez méltó, s amely az egyház és teológia mai feladata is.

A bizottságot köszöntő beszédében Kovács Sándor rektor megköszönte a látogatást. Kiemelte, hogy bár a vizitációs bizottság az egyházi iskolák sorában a Teológiai Intézetet a végére hagyta, mégis utolsónak lenni az evangélium szerint nem feltétlenül jelent hátrányt. Hangsúlyozta, hogy a lelkészképzés az egyház és teológia közös ügye, s elismerését fejezte ki az egyházkerületnek, illetve az egyházkerületeknek azt, hogy ezt az ügyet felvállalják.

A generális vizitációs bizottság elnökeként Kolumbán Vilmos József püspök köszöntötte a vezetőséget. Kiemelte, hogy a 2025-ös év a magyar református egyházban az ifjúság éve volt. Az ifjúság kérdéséhez kapcsolódik az oktatás ügye. Ennek keretében került sor az év folyamán hat egyházi kollégium, két társult kollégium és a két egyetem, a BBTE vallástanárképző és a KPTI meglátogatására is. 25 éves teológiai tanári munkásságával nem idegenként érkezett az Intézetbe, hanem azt szeretné, hogy az segítse az egyházat feladatai elvégzésében, tudománnyal, de stratégiával is. A vizitáció beleilleszkedik abba a párbeszédkeretbe is, amely 2016-ban az Erdélyi Református Egyházkerülettel az illyefalvi találkozások rendjén létrejött.

Az egyórás közös beszélgetés az intézmény oktatási nevelési ügyeit érintette, úgymint a doktori iskola elindításának kérdését, a kárpát-medencei lelkészképzés kérdését, a teológus hallgatók alkalmassági minősítésének kérdését, illetve az egyház aktuális társadalmi kihívásait és egyéb nehézségeit.

A KPTI diáksága a díszteremben az ároni áldással fogadta az EREK püspöki vizitációs bizottságát. A püspök bevezetésképpen megosztott néhány kuriózumot a
díszteremmel és a tanácsteremmel kapcsolatosan. Elmondta, hogy a díszteremben ravatalozták fel régen az elhunyt tanárokat, ill. a tanácsteremben születtek meg azok az ötletek, gondolatok, amelyek végül életre hívták az IKÉ-t, FIKÉ-t, Nőszövetséget. Felhívta a teológus ifjúság figyelmét arra, hogy fontos szerepük van mind az IKÉ-ben, mind a FIKÉ-ben, sőt a tágabb értelemben vett kolozsvári diákéletben. Szorgalmazta, hogy minél több időt töltsenek a város gazdag könyvtáraiban, ezzel is gyarapítva tudásukat, műveltségüket.

A teológiai tanárokkal való találkozás rendjén Kolumbán Vilmos József püspök az egyházi iskolák fontosságáról és az abban folyó oktatás magas minőségéről beszélt. A beszélgetés rendjén előkerült az egyház ifjúsági szolgálatában tapasztalt lehetőségek és nehézségek kérdése is. Szegedi László főjegyző megjegyezte, hogy az újabb korhoz igazodó zenei kínálat további lehetőségeket kínálna ebben a szolgálatban, és kérdésként vetette fel, hogy ennek megvalósítására milyen lehetőségek lennének. Fontosnak tartotta továbbá, hogy az EREK ifjúsági- és gyermekmunkával kapcsolatos egyházi programjai ismertté váljanak a teológus hallgatók körében is. A beszélgetés rendjén körvonalazódott, hogy az ifjúság iránti szolgálat az egyház egyik legkívántabb, ugyanakkor legnehezebb szolgálataként áll előttünk, amely mind az egyházi munkában, mind a teológiai képzésben érzékelhető.

A közös találkozó záró istentiszteletén is Ézsaiás könyvéből szólt az igehirdetés. Ézs 61,10 alapján Jakab István generális direktor az isteni szolgálathoz kapcsolódó öröm hármas arcáról beszélt, amely a keresztyén életformához, és különösen az evangéliumi küldetéshez kapcsolódik. Isten felkent szolgájának eljövetele ugyanis nem csupán szabadulást hozott, hanem új identitást is adott nekünk. A keresztyén szolgálat alapja egyrészt a megváltás öröme, amely nem mellékes motívum, nem ráadás, hanem alapdallam, amely nem a körülményekből fakad, hanem a megváltott ember állandó realitása. Bár a lelkipásztori munka ritkán kínál alkalmat az örömre, az Úrban való öröm az, amely a szolgálat eredményének öröménél is sokkal jelentősebb. Kiemelte továbbá, hogy az öröm méltóságot is ad, amelyet a próféta az igazság palástjához hasonlít. Ez a palást az, amit ráadtak valakire, ami nem önérzet és nem rang, hanem adomány, mástól kapott tisztesség és ajándék. Végül az öröm ékesség is, dísz és szépség, nemcsak jogi, hanem esztétikai is. Megszépíti az Isten gyermekeit. Az egyház legszebb öltözéke nem az intézmények, hanem Krisztus maga. S bár a ruha a jellemről keveset árul el, a tisztségről igen. Ezért Krisztus mai szolgáinak örömmel kell azt viselnie, s engednie, hogy Isten hozzánk igazítsa.

Az istentiszteletet követően a vizitáció a konviktuson informális asztali közösség formájában folytatódott, ahol a generális vizitációs bizottság tagjai mellett jelen voltak az Intézet alkalmazottai, s ahol ebben az adventi közösségben a már hagyományossá vált formában együtt zárták le a 2025-ös évet.