A Pápai Református Teológiai Akadémia szervezésében 2026. június 4–6. között megrendezett Coetus Theologorum nyári találkozó a jelenkor legégetőbb kihívásaira reflektáló teológiai, oktatási és hitéleti fórummá vált. A konferencia hivatalos programja Németh Tamás professzor áhítatával vette kezdetét, aki a Róma 12,1-2 alapján az Istennek odaszentelt életről, valamint a világi mintákhoz való hasonulás elkerüléséről beszélt. Ez a teológiai alapvetés méltó felütésként szolgált a találkozó első, kiemelt téma-előadásához, amelyet Balikó Zoltán tartott a mesterséges intelligencia (MI) térnyeréséről, annak antropológiai kihívásairól, valamint az egyházra és a pedagógiára gyakorolt hatásairól. Az ott elhangzottakat rendkívül átfogónak és fontosnak találom, ezért a következőkben szeretném részletesebb ismertetni.

A bemutatott empirikus adatok rávilágítottak arra, hogy a magyar nyelvterületen a globális átlagnál lényegesen magasabb az MI antropomorfizáló használata, aminek hátterében a személyesség iránti nyelvi igény és az oktatási célú alkalmazások állnak. Balikó Zoltán kitért a Ray Kurzweil által 2045-re jósolt technológiai szingularitásra is, megfogalmazva a kérdést, hogy a mennyiségi fejlődés hozhat-e minőségi változást az isteni valóság és a gép találkozási pontján. A kálvini teológia éles határvonalat húz ezen a téren: míg az ember az Isten képmására teremtett (imago Dei), lélekkel és erkölcsi felelősséggel bíró lény, addig az MI csupán adatokból építkező, önálló tudat nélküli eszköz. A prezentáció a pedagógiai és lelkipásztori feladatokat a 2026. májusi Magnifica Humanitas pápai enciklika alapján tematizálta, sürgetve a családok, iskolák és egyházak új nevelési szövetségét a digitális zajban fragmentálódott figyelem helyreállítására.

A konferencia felszínre hozta a református felsőoktatásban jelenleg tapasztalható komoly szabályozási aszimmetriát is. Ezzel kapcsolatban Hanula Gergely a Károli részéről tartott expozét, részletesen bemutatva a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) 2026-os MI útmutatóját, amely egy példaértékű, döntési fákra épülő gyakorlatot jelentett. Az előadást követő hozzászólások rendjén megosztott személyes tapasztalatok még inkább aláhúzták a téma súlyát, egyértelműen jelezve a hagyományos hallgatói számonkérés válságát. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a klasszikus otthoni beadandók kora lejárt, mivel az MI használata a plágiumkeresőkkel szinte kimutathatatlan. Ez a szellemi restség veszélyével fenyeget, amelyre a Coetus szerint a számonkérés módszertanának radikális átalakítása, a szóbeli viták, a helyszíni offline esszéírás és a kritikai gondolkodást mérő feladatok előtérbe helyezése jelentheti a megoldást.

A szakmai program következő napirendi pontjaként a lelkipásztor-képzésekben alkalmazott egyéni tanrend előnyeit és hátrányait vitatták meg. Balla Ibolya rektorasszony a PRTA gyakorlatából kiindulva ismertette a kedvezményes tanrend tapasztalatait.

Az előnyök tekintetében mindenekelőtt a hallgatók érettebb szemléletmódja és motiváltsága emelhető ki. Ezt a képzési formát jellemzően már diplomával rendelkező pedagógusok vagy jogászok veszik igénybe, akik jelentős áldozatot vállalnak a teológiai tanulmányok érdekében: sokan feladják vagy átalakítják korábbi hivatásukat, és család, illetve munkaviszony mellett, rendkívüli elkötelezettséggel végzik képzésüket. Ebből következően körükben a lemorzsolódás elenyésző, a tananyagban való elmélyülés mélyebb, jelenlétük pedig értékes generációközi párbeszédet teremt az órákon, a különböző élettapasztalatok összekapcsolásán keresztül.

A hátrányok és kihívások terén a bolognai rendszer sajátosságaiból fakadóan az órák szétaprózódása, a rendkívül összetett órarend-összeállítás, az intézményközi időütközések, valamint a megnövekedett adminisztrációs terhek jelzik a nehézségek főbb irányait. Különösen érzékeny pont a finanszírozás kérdése: a hallgatók mintegy 30–40%-a már nem rendelkezik államilag támogatott félévvel, így az önköltséges képzés komoly anyagi terhet ró rájuk. Az egyéni tanrenddel kapcsolatos aggályok a felszólalások során leginkább a lelkészképzés sajátos természetéből fakadtak. Többen kiemelték, hogy a lelkésszé formálódás folyamata, a jellem, a gondolkodásmód és a hivatástudat alakulása, szervesen kötődik a közösségi együttléthez, a napi rendhez és az intézményi élet ritmusához. Az egyéni tanrend keretei között azonban ez a formáló erő szükségképpen kevésbé tud érvényesülni, hiszen a hallgató kisebb mértékben van jelen abban a közösségi és szellemi közegben, amely a lelkészi identitás kialakulásának egyik nélkülözhetetlen terepe. A részletes tájékoztató, valamint az azt követő közös beszélgetés lehetőséget adott arra, hogy a teológiai intézmények górcső alá vegyék a rugalmasabb képzési formák gyakorlati működését és tanulmányi menedzsmentjét.

Az ebédet követően, a délutáni ülésszakban került sor az egyházvezetői és fenntartói fórumra, amelyet Kolumbán Vilmos József püspök moderált. A hivatalos tanácskozás megkezdése előtt a jelenlévők 1 perces csenddel és főhajtással emlékeztek meg a konferencia kezdőnapján elhunyt Prof. Dr. Anne-Marie Kool (1957–2026) holland származású, de szívében magyar missziológus-teológusról. A résztvevők hálával adóztak a professzor asszony előtt, aki KRE és PRTA oktatójaként Eszéken és Besztercebányán végzett áldozatos munkájával emelte a kelet-közép-európai egyházak teológiai oktatásának színvonalát.

A kegyeletteljes csendet követő tanácskozás az újkori Coetus Theologorum történeti áttekintésével indult, majd a jelen lévő püspökök hozzászólásai és reflexiói következtek. Az egyházvezetők megerősítették, hogy a Coetus intézményére és rendszeres találkozóira óriási szükség van a teológiai tisztánlátás és a közös stratégiaalkotás érdekében. Ugyanakkor határozott javaslatként fogalmazták meg, hogy a fórumokon előkészített és kidolgozott szakmai munkákat, tanulmányokat szélesebb körben is publikálni kellene. Emellett hangsúlyozták a teológiai tanárok és oktatók részvételének aktív bátorítását, hiszen az ő akadémiai és gyakorlati tudásuk nélkülözhetetlen az egyház strukturális és szellemi megújulásához.

A délutáni kávészünet után a szakmai eszmecsere a PRTA és a DRE presbiterképzőinek lelkipásztor-képzésben hasznosítható eredményei, valamint gyakorlati tanulságai körül folytatódott egy kerekasztal-beszélgetés keretében, amelyet Kocsev Miklós és Szabó Gábor moderáltak. A Sárospataki Református Hittudományi Egyetem (SRHE) részéről Rácsok Gabriella ismertette a sárospataki presbiterképzés releváns beszámolóját és intézményi tapasztalatait. Szabó Gábor, a Dunántúli Református Egyházkerület presbiteri főjegyzője ezt követően bemutatta a DRE presbiterképzés legfőbb sarokpontjait, amelyek szorosan illeszkednek a prezentációkban kivetített gyülekezeti koncepciókhoz. Ismertette, hogy a képzés egyedülálló filozófiája az alkalmas szolga eszményképére épül, amely az elméleti teológiai mélységet és a fejlődéslélektant ötvözi a gyülekezeti valósággal és a megélt hittel, ahol a presbiterek és gondnokok saját mindennapi szolgálatukról számolnak be. A program tudatosan felépített ív szerint, folyamatában halad a novemberi alapvetéstől a márciusi generációs kérdéseken át egészen az áprilisi egyházi választások teológiai és jogi szempontjaiig. A résztvevők visszajelzései alapján a jövőbeli fejlesztési irányokat három fő területre kell helyezni: a gyülekezeti gazdaság és a transzparens menedzsment kezelésére, a lelkész-presbitérium közötti bizalomépítésre és feladatmegosztásra, valamint a misszióra és a felnőtt konfirmáció jó gyakorlatainak elterjesztésére. A beszámolók után fontos vitaág alakult ki a laikus igehirdető bevezetése körül, erősen rávilágítva a teológiai felkészítés és a gyülekezeti gyakorlat feszítő kérdéseire.

A tartalmas szakmai munka méltó lezárásaként a résztvevők hivatalos fogadáson vettek részt a Lovagteremben, majd Rákász Gergely orgonakoncertjét hallgathatták meg a Pannonia Reformata Múzeumban, amelyet kötetlen, testvéri beszélgetés követett. A Coetus június 6-án, szombaton a közös reggelivel és a hazautazással zárult.

Hálásan köszönjük a Pápai Református Teológiai Akadémiának a szeretetteljes fogadtatást és a testvéri együttgondolkodást.